Szabad-e az akaratunk?

Mikor nyilvánítunk szabadon véleményt? Mikor döntünk szabadon arról, hogy megtegyünk-e valamit vagy sem? Hát akkor, amikor senki sem kényszerít bennünket, senki sem befolyásolja a döntést megelőző mérlegelésünket – legalábbis fenyegetéssel, hatalmi szóval nem. Ez a szabadság egyfajta hétköznapi felfogása.

Vizsgáljuk meg azonban kicsit komolyabban a kérdést! Vajon determinisztikus-e a világ? Azaz a világ múltja, mint ok egyértelműen meghatározza-e a jelent és a jövőt? Meg van-e írva a „nagykönyvben”, hogy hogyan alakulnak az események, vagy a jövő alapvetően meghatározatlan?

Ha a világ determinált, akkor a szabad döntéseink csak látszólagosak: akárhogy is döntünk egy adott helyzetben, döntésünk előzetesen determinált folyamatok következménye, még ha ezt nem is látjuk világosan. Ha valaki arra gondol, hogy „Most le akartam ülni, de csak azért sem ülök le, és ezzel megváltoztatom a dolgok előre megírt folyását”, ez illúzió, hiszen az illető tudtán kívül az volt a nagykönyvbe írva, már előre, hogy most egy ilyen „csakazértis-gondolata” lesz, és mégsem fog leülni. Tehát, ha a determinizmus igaz, akkor a szabad akarat csak illúzió.

De mi a helyzet, ha nem igaz a determinizmus? Milyen különbséget okozhat ez az emberi pszichológia, azaz elménk működése szempontjából? Döntéseink, választásaink nem determináltak például abban az esetben, ha viselkedésünkre valamilyen belső véletlen tényező van hatással. Képzeljük el, hogy egy pesti aluljáróban sétálva látunk egy kéregető hajléktalant. Odaadjuk-e neki egyetlen kétszáz forintosunkat, vagy inkább megtartsuk magunknak? Ilyen esetekben gyakran hezitálunk egy kicsit, mielőtt elszánjuk magunkat valamelyik lépésre – odaadjuk a pénzt, vagy félrenézünk és továbbmegyünk. Viselkedésünket ilyen esetekben alapvetően pszichológiai tényezők vezérlik; például empátiás hajlandóságunk, jó- vagy rosszkedvünk az adott pillanatban, erkölcsi elveink, értékrendszerünk. Mint láttuk, ha igaz a determinizmus, abból az következik, hogy pszichológiai előtörténetünk (neveltetésünk, életünk korábbi eseményei, az aznap történtek), esetleg biológiai tulajdonságainkkal és a környezeti hatásokkal együtt, egyértelműen meghatározzák döntéseinket – még ha ennek mi nem is vagyunk tudatában. Ha viszont idegrendszerünkben valamilyen véletlen tényező is beleszól választásunkba, akkor az már nem lesz előre meghatározott. Vagyis a determinizmus alternatívája az, hogy egy „véletlen homokszem” csúszik a gépezetbe, s ennek köszönhető a meghatározatlanság.

Igen ám, de mi köze egy ilyen véletlen eseménynek a szabadsághoz? Ha agyunkban néhány idegsejt képes véletlen generátorként működni és befolyásolni, hogy különböző helyzetekben milyen viselkedéseket válasszunk, milyen döntéseket hozzunk, ennek nem sok köze van énünkhöz vagy tudatunkhoz. A véletlen megcsúszások függetlenek tudatunktól, gondolkodásunktól, pszichológiánk egészétől. Pszichológiai működéseink a lényeget tekintve ugyanolyanok maradnak akkor is, ha időnként bekapcsol agyunkban egy kis rejtett véletlen generátor, illetve akkor is, ha nincs ott ilyen. A véletlen tehát nem eredményezhet szabad akaratot, hiszen a szabad akarat, illetve szabad választás lényege, hogy pszichológiai tényezőkből, mérlegelésből, tehát jellegzetesen a tudatunkból ered. Azaz, akár igaz a determinizmus, akár nem, szabad akarat, illetve szabad választás, a szó mélyebb értelmében nem létezik – illetve csak illúzió. 

Az alapproblémát megfogalmazhatjuk a következő módon is: ahhoz, hogy döntéseink értelmesek legyenek, az kell, hogy környezeti és pszichológiai tényezők együttesei által meghatározottak legyenek. Ahhoz viszont, hogy döntéseink szabadok legyenek, az kell, hogy ne határozzák meg őket egyértelműen ezek a tényezők, hanem a tudat vezérelte döntéshozatal függetlenné válhasson tőlük. Úgy tűnik tehát, hogy a szabadságnak ez a mélyebb értelme alapvetően ellentmondásos: értelmes és ugyanakkor szabad döntésekhez egyszerre van szükség determináltságra és indetermináltságra. Márpedig egy esemény – viselkedésünk például – nem lehet egyeszerre determinált és determinálatlan.

Ha a történelem hírhedt diktátorai műveltebbek lettek volna, ezzel az érvvel is kábíthatták volna elnyomott népeiket. Ehhez talán a marxista ideológusok jutottak legközelebb, akik – talán néhányan még emlékeznek rá – azt hirdették, hogy a szabadság nem más, mint a felismert szükségszerűség. Feloldható-e az ellentmondás? Létezik-e valódi szabadság, vagy csak egy illúzió?

 (Andrew Brook és Daniel Dennett írásai nyomán)

Na, mit gondolsz?

13 hozzászólás

  1. GrófVitézVásárhelyiHaryomonFeketePéterZoltán
    dec 1, 2011

    Ez egy örök kérdés de magam számára tudtam kreálni egy elfogadható alternatívát, ami összefügg az “Isten kérdéssel”.
    Ugyebár Isten mindenható és mindent tud, ergo azt is tudja, hogy mi a jövônk. Szerintem itt kezdôdik az elvi hiba, hogy ha “szabadnak” vagyunk teremtve, és a döntéseink meg vannak íva, hogy mit fogunk tenni, az még nem korlátozza le a szabadságunkat, csak annyi, hogy valaki tudja, hogy hogyan fogunk dönteni.
    Szerintem ez így eléggé elfogadható.

    A másik maga a probléma, hogy mért szükséges az embernek a szabadság?
    Ha szabadok vagyunk, az annyit tesz, hogy sok lehetôség közül mindig kiválasztjuk a számunkra leghelyesebbnek véltet.
    Azaz X alternatívából nekünk mindig csak egy szükséges.
    Ez szerintem kicsit felesleges, még ha zsarnokiasnak is hangzik, mert az ember célja nem az, hogy sok választási lehetôsége legyen, hanem az, hogy legyen egy, ami jó, ami a boldogsághoz vezet, mert az ember szerintem egyetlen végcélja a boldogságra való törekvés.

    Pl: el mész fagyizni, és te vaníliát akarsz enni.
    megnézed a listát van 8 fajta fagyi, és szerencsére látod, hogy ott van az áhított vanília a felsorolásban.
    megveszed, elnyalod, és örülsz neki.

    Ha úgy alakult volna, hogy csak vanília van, te akkor is vaníliát vettél volna, mert neked az kellett a boldogságodhoz.

    Tehát szerintem a “szabadság” egyáltalán nem fontos, csak túl van értékelve a mai világban. Az a fontos, hogy boldogság felé haladj(úgy is csak egy úton tudsz arra menni egyszerre, felesleges hat másik, csak a cél felé vezessen).

    Μαύρος Πέτρος Ζολτανος

  2. K. Antal
    dec 7, 2011

    Úgy tűnik, ebben a szövegben a szabadság problémájának mindkét tárgyalása elhibázott.
    1. A szöveg ezt kérdezi: „De mi a helyzet, ha nem igaz a determinizmus? Milyen különbséget okozhat ez az emberi pszichológia, azaz elménk működése szempontjából?” Korrekt kérdés: pontosan megadja a vizsgálódás szempontját. A pszichológia szempontjából. A bekezdés vége azonban már megfeledkezik erről a szempontról, mert erre való hivatkozás nélkül általánosságban fogalmaz: „Vagyis a determinizmus alternatívája az, hogy egy »véletlen homokszem« csúszik a gépezetbe, s ennek köszönhető a meghatározatlanság.” Hogy a szöveg gondolatmenete helyes legyen, az iménti mondatba be kellene szúrni, hogy a „homokszem” a pszichológia szempontjából alternatívája a determinizmusnak. A következő bekezdés ismét jelzi, hogy a vizsgálódás a pszichológia szempontjából folyik, de a konklúzió ismét általánosabb, mint amit ez a szempont lehetővé tesz: „Akár igaz a determinizmus, akár nem, szabad akarat, illetve szabad választás, a szó mélyebb értelmében nem létezik – illetve csak illúzió.” Megítélésem szerint annyit szabadna csak mondani: pszichológiai szempontból a szabadság illúzió. Ez az a maximum, amelyet a szöveg érvelése bizonyíthat.
    A kérdés ezek után az, hogy a pszichológiai szempont-e az egyetlen, amelyből a szabadság kérdése értelmesen felvethető, vagyis ha pszichológiai szempontból a szabadság igazolhatatlannak bizonyul, nem kell-e olyan további szempont után nézni, amely többet enged látni a szabadság esetleges valóságából. Úgy gondolom, kétséges premissza volna, ha feltennénk, hogy ami van, annak láthatónak kell lennie minden szempontból, vagy legalábbis a pszichológiai szempontból.
    2. A probléma második megfogalmazása egy nehezen elfogadható premisszára épít: „ahhoz, hogy döntéseink ÉRTELMESEK legyenek, az kell, hogy környezeti és pszichológiai tényezők együttesei által MEGHATÁROZOTTAK legyenek.” Az értelmességnek sokféle kritériuma elképzelhető, nem világos, hogy miért éppen ezt a szigorú kritériumot kell alkalmazni. Miért nem elég az értelmességhez, hogy az említett tényezőkkel legjobb tudásunk szerint számot vessünk a döntésünkben, vagy ha ez nem elég, miért nem érjük be azzal, hogy döntéseinket meghatározó faktorok között szerepeljenek az említett környezeti és pszichológiai tényezők is. Úgy tűnik, a szöveg az értelmességet eleve a determináltsággal azonosítja. Így nincs mit csodálkozni azon, hogy ellentétesnek találja a szabadsággal.

    • GrófVitézVásárhelyiHaryonFeketePéterZoltán
      dec 16, 2011

      én ezt most nem igazán fogtam fel.

      • K. Antal
        dec 19, 2011

        Szívesen magyaráznám tovább, ha tudnám pontosan, melyeik rész szorul pontosabb kifejtésre.

      • GrófVitézVásárhelyiHaryonFeketePéterZoltán
        dec 20, 2011

        “pszichológiai szempontból a szabadság illúzió”
        és hogyan jutott erre a konklúzióra.

      • K. Antal
        dec 21, 2011

        Ha a lakásomban keresek valamit, és a keresést a nappalira korlátozom, de ott nem találom, akkor nem jelenthetem ki, a dolog nincs a lakásban, csak azt, hogy nincs a nappaliban. Hasonlóképpen, ha a szabadságot keressük, de nem minden lehetséges helyen keressük, vagyis nem minden lehetséges nézőpontból vizsgálódunk, hanem csak azt vizsgáljuk, hogyan is nézne ki a szabadság a pszichológia szempontjából (márpedig a szöveg csak ezt vizsgálja), majd arra jutunk, hogy az az egyetlen jelenség (nevezetesen a véletlen avagy a homokszem), amelyet ezen a területen esetleg még meg tudnánk feleltetni a szabadságnak, mégsem lehet a szabadság, akkor csak arra következtethetünk érvényesen, hogy a pszichológia szempontjából semmi nem felel meg a szabadságról alkotott fogalmunknak. Talán igaz, hogy a szabadság nincs a pszichológia területén. Ám ahogyan mindaz, ami nincs a nappaliban, lehet a konyhában, ugyanúgy, ha más területen kezdjük keresni a szabadságot, nem a pszichológia által feltérképezhető területen, talán meg is fogjuk találni.
        Feltéve, hogy az eredeti érvelés helyes, legfeljebb odáig juthat, hogy a szabadság nem érhető tetten a pszichológia területén, vagyis a pszichológia csak illúziónak láthatja. Ennyit állítottam én. Hogy az eredeti érvelés helyes-e, azt nem vizsgáltam. Most azonban megjegyzem, hogy nem tűnik annak. Ugyanis nemcsak azt a szűkítést hajtja végre, hogy a szabadság kérdésének átfogó vizsgálata helyett a pszichológiára szorítkozik, hanem ezen belül is csak egy lehetőséget vizsgál meg (a nappaliban is csak egy szekrényt kutat át). Ezt írja: „Döntéseink, választásaink nem determináltak PÉLDÁUL abban az esetben, ha viselkedésünkre valamilyen belső véletlen tényező van hatással.” Kritikám a „például” szóra vonatkozik. Vajon, más (pszichológiához tartozó) példái is lehetnek annak, hogy döntéseink ne legyenek determináltak? Ha igen, amit a „például” szó maga is sejtet, akkor ezeket is meg kellett volna vizsgálni, mielőtt levonjuk a következtetést, hogy a pszichológia területén nem található semmi, ami a szabadság fogalmának megfelel.
        Akinek tágasabb a lakása, mint a nappalija, nézzen körül máshol is.

  3. KReni
    dec 7, 2011

    Nem gondolom, hogy determinálva vagyunk a szónak abban az értelmében, hogy áll fölöttünk egy felettes hatalom, ami minden döntésünket és tettünket előre elhatározza. Ezzel nem azt mondom, hogy nincs ilyen hatalom, csak azt, hogy nem írta meg előre a sorsunkat. Mi értelme lenne a világnak, hogyha minden előre el lenne döntve. Ez egy kicsit olyan, mint amikor azt mondjuk: “Ne mondd el a film végét, még nem láttam!” Nincs benne semmi izgalom, ha tudjuk hogy végződik.
    Olyan értelemben azonban tekinthetjük magunkat részben determináltnak, hogy hatással van ránk környezetünk, neveltetésünk, életünk korábbi eseményei. Ezek szerintem nem határozzák meg döntéseinket, csak befolyásolják. Egy döntés meghozatalakor nem csak a külső tényezők játszanak szerepet, hanem maga az egyén is. Én döntök úgy ahogy, és nem a körülöttem lévő dolgok összessége kényszerít szükségszerűen az egyetlen megfelelő döntés meghozatalára, csak leszűkíti a számtalan lehetséges döntéseim körét.

  4. DnB
    dec 12, 2011

    A determinizmus a lehetőségek meghatározottságát jelenti. Szabad akarat = én magam döntöm el, hogy mit és hogyan cselekeszem, s ez nem mindig szükségszerűen jó. Triviális példa: ha valaki kábítószerezik, azzal nem tesz jót magának, nem cselekszik értelmesen, de ez az ő döntése. Talán még tudatában is van annak, hogy ez neki nem a legjobb, de mégis ezt teszi, saját döntése miatt. Persze, mint minden példa, úgy ez is sántít, hiszen ez a tevékenység erősen addiktív. Ugyanakkor mégis szabad rá, hogy ne tegye. Így tehát a szabad akarat nem azt jelenti, hogy azt teszem, amit akarok (ez az igazi illúzió, és én ezt nevezném függetlenségnek), hanem inkább azt, hogy nem teszem, amit nem akarok.

  5. RainbowGirl
    jan 7, 2012

    Én úgy gondolom, mindenkinek alapvetően két dolog a legfontosabb, a boldogság és a szabadság. Talán összefüggésben is van a kettő. Egy olyan ember, aki nem érzi magát szabadnak, nem tehet amit akar, nem mondhat, amit akar, valószínűleg nem is boldog. Észre sem vesszük, de korlátozva van a szabadságban. Vegyük a család témát. A szerencsésebb embereknek van családjuk. Egy gyermeket, a család befolyásol a legjobban, a neveltetése, az elvei, amik kialakulnak. Ott a példa, ami a szövegben is volt, hogy azt az egyetlen kétszáz forintost odaadjuk-e, vagy sem a hajléktalannak. Az agyban ilyenkor nagyon gyorsan végig futnak a gondolatok, hogy vajon miért kéreget? miért nem kezd magával valamit? lehet, hogy azt a pénzt nem is ételre költi, hanem esetleg alkoholra ( mert ebben az esetben kevés ember adná szívesen a pénzt ), vagy hogy attól most jó ember leszek, ha segítek? mi történik, ha nekem is szükségem lesz arra a kétszázasra? és ehhez hasonló kérdések vetődnek fel bennünk. Talán még az is, hogy vajon egy számunkra fontos személy mit tenne? Mérlegelni kezdünk, hogy mi a helyes döntés. Ez mind pár pillanat alatt játszódik le. Majd amikor meghozzunk a döntést, azt gondoljuk ez egy szabad döntés volt, de igazából nem, mert befolyásolta a döntésünket az a sok sok magunkban feltett kérdés és a rá meghozott válasz. Én személy szerint odaadnám a pénzt, de tisztában lennék vele miért döntöttem így, a saját gondolataim befolyásoltak és az a sok gondolat, ami ezáltal eszembe jutott. Maga az élet befolyásolta a döntésemet, az én életem, a tapasztalataim, amiket átéltem. Persze becsaphatom magamat, hogy ezt a döntést csak úgy meghoztam pár másodperc alatt és büszke lehetek arra, hogy jót tettem egy emberrel és lehet jobb a kedvem. Nem mintha kétszáz forint akkora nagy jó tevés lenne, de talán egy ilyen embernek sokat jelenthet. Talán nem voltam a legérthetőbb, de a végső gondolatom az, hogy igen, a szabadság valóban csak illúzió.

  6. tylerdurden
    jan 8, 2012

    Ma mindenki szabadnak érzi magát, ha önmagát képes megvalósítani. Na de honnan, miből építi össze magát? Abból, amit másoktól lát, a tévében, az újságokban, etc. Ha úgy tetszik, mára divatot csináltak a szabadságból, jobb reklámja van, mint bármi másnak. Végignézve az emberek között az utcán, azt kell észrevenned, hogy mindenki tartozni akar valahová, szolidaritást építenek ki az olyanokkal, mint ők, akikkel jól érzik magukat. És talán éppen így is van, vagy ez csak a felszín, ki tudja? Cselekvéseiket számtalanszor meghatározza a megfelelni akarás, bármennyire is azt próbálják meg képviselni, hogy ők azok, akik el tudják engedni magukat, valójában egymás által vannak befolyásolva, determinálva, ha úgy tetszik. Szabad a döntésed, ha azt a terméket veszed meg, amiről mások azt mondták, hogy ez a legjobb? Szerintem inkább akkor vagy szabad, ha külső véleményektől teljesen függetlenül azért teszel meg valamit, mert pillanatnyilag az okoz örömet, vagy valamiféle elégedettséget, és nem kell elszámolni azzal, amit tettél, persze azért a józanész határain belül. Szokták mondani, hogy csak az tehet meg mindent, akinek már nincs veszteni valója.

  7. gyb
    feb 17, 2012

    A szoveg elejen bevezetett “szabadsag hetkoznapi felfogasa” teljesen osszeegyeztethetonek tunik a kesobb kifejtett determinizmus es veletlen fogalmaival. #Pusztan ez alapjan# kicsit motivalatlannak tunik atnyergelni a filozofiailag megszokottabb (am a szovegben teljesen ki nem fejtett) szabadsag-fogalomra, amely tenyleg nehezen tunik osszeegyeztethetonek mind a determinizmus, mind a veletlen fogalmaval. A cikk szerzoje motivalhatna, miert van szukseg a jelentes-valtasra.

    Az osszeegyeztethetoseget alatamasztando: A cikk elejen emlitett hetkoznapi felfogas szerint egy dontest szabadnak mondunk, ha “senki sem kenyszerit bennunket, senki sem befolyasolja a dontest megelezo merlegelesunket”. Ez egy makro szintu leirasa bizonyos szituacioknak: olyan fogalmak szerepelnek benne, mint “dont”, “kenyszerit”, “befolyasol”, “merlegel” stb. Mondhatjuk azt, hogy ezek a fogalmak – mas, rokon fogalmakkal egyutt, mint peldaul “szemely”, “felelosseg”, stb. – reszet kepezik egy T1 elmeletnek. T1 elmelet nincs igazan jol definialva, es furcsa elegye a nepi pszichologianak, biologianak, nemi makrofizikanak, es etikanak. Ugyanakkor, bar hatokore erosen korlatozott, T1 elmelet bizonyos korulmenyek kozott kivaloan alkalmasnak bizonyul bizonyos makrofizikai folyamatok – ugymint a homo sapiens egyedeinek akcioi es interakcioi – kategorizalasara, elorejelzesere es befolyasolasara, es igy mind a mai napig nagyon hasznosnak bizonyul.

    A cikk kesobbi reszeiben hasznalt determinizmus es veletlen fogalmak viszont a mikrofizikai szinthez tartozo fogalmak. Van egy olyan T2 mikrofizikai elmelet, ami arrol nyilatkozik, hogy ha ilyen es ilyen mikrofizikai korulmenyek allnak fent, akkor erre milyen mas mikrofizikai korulmenyek kovetkeznek. T2 szerint a vilag determinisztikus akkor, ezek a rakovetkezo korulmenyek egyertelmuen meg vannak hatarozva, indeterminisztikus akkor, ha nem (bar a fizikaban altalaban (kvantummechanika) meg ekkor is van valami egyertelmu mondva a lehetosegek korere es azok valoszinusegeire).

    A mikrofizikai determinizmus osszeegyeztetheto a szabad dontes hetkoznapi fogalmaval: elofordulhat, hogy egy egyebkent T1 elmelet leirasa szerint determinisztikus mikrofizikai folyamatot T2 elmelet nyelven ugy irnank le, hogy “van a szobaban egy ember, aki ugy hoz meg egy dontest, hogy abban egy masik ember nem befolyasolja”. Ahogyan az is elofordulhat, hogy egy T1 elmelet leirasa szerint egy masik determinisztikus mikrofizikai folyamatot T2 elmelet nyelven ugy irnank le, hogy “van a szobaban egy ember, aki ugy hoz meg egy dontest, hogy abban egy masik ember befolyasolja.”

    Mutatis mutandis a mikrofizikai indeterminizmus ugyszinten osszeegyeztetheto a szabad dontes hetkoznapi fogalmaval: elofordulhat, hogy egy egyebkent T1 elmelet leirasa szerint indeterminisztikus mikrofizikai folyamatot T2 elmelet nyelven ugy irnank le, hogy “van a szobaban egy ember, aki ugy hoz meg egy dontest, hogy abban egy masik ember nem befolyasolja”. Ahogyan az is elofordulhat, hogy egy T1 elmelet leirasa szerint egy masik indeterminisztikus mikrofizikai folyamatot T2 elmelet nyelven ugy irnank le, hogy “van a szobaban egy ember, aki ugy hoz meg egy dontest, hogy abban egy masik ember befolyasolja.”

    Tehat a hetkoznapi ertelemben vett szabad dontes es annak hianya osszeegyeztetheto mind a determinizmussal, mind az indeterminizmussal, es nincsen ellentmondas T1 es T2 kulonbozo szintu leirasai kozott. Ellentmondasra akkor jutnank, ha a T1 elmelet nyelveben szereplo “oksag” fogalmat (ugymint: a szobaban egy ember “okozza” egy masik ember dontesenek megvaltoztatasat) osszemosnank a T2 elmelet nyelveben szereplo “oksag” fogalommal (ugymint: ilyen es ilyen mikrofizikai korulmeny ilyen es ilyen mas mikrofizikai korulmenyt “okoz”). Bar ebbe a hibaba gyakran belecsusznak filozofusok, termeszetesen attol meg, hogy ugyanazt az “okoz” szot hasznaljuk mindket elmeletben, meg nem jelenti azt, hogy barmilyen jol definialhato kapcsolat van a ketto kozott, mint a peldakbol lathatjuk is.

    ***

    A T1 es T2 elmeletek kozotti kapcsolat eleg nehezen ertelmezheto, tobbek kozott azert is, mert T1 nem jol korulhatarolhato (es meg az sem biztos, hogy ellentmondasmentes). Erdekes analogia lehet ugy gondolni T1 es T2 viszonyara, mint azonos jelensegeket ket kulonbozo szinten leiro ket kulonbozo tudomanyos elmelet viszonyara. Vegyuk peldanak a ho kaloria elmeletet. Ezen az egykoron igen nepszeru elmelet szerint a ho nem mas, mint egy lathatatlan folyadek, a kaloria, amibol a melegebb targyakban tobb van, a hidegebb targyakban kevesebb. Ha ket kulonbozo homersekletu testet egymas melle helyezunk, akkor a kaloria elmelet szerint a kaloria a melegebbol atfolyik a hidegebbe, a kozlekedoedenyek elvet kovetve. A kaloria elmelet sikeresen magyarazza, hogy milyen kozos homersekletet vesz fel a ket test a folyamat vegen. Ma mar persze tudjuk, hogy nincs semmilyen lathatatlan folyadek a testekben, a ho alapvetoen rezgomozgasok eredmenye; erre sikeres mikrofizikai szintu leirasunk van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kaloria elmeletet mindenestol ki kene dobni; mind a mai napig, amig csak olyan kerdesek erdekelnek bennunket, mint hogy hozzavetolegesen milyen kozos homersekletet vesz fel ket egymas melle helyezett test, bizalommal fordulhatunk a kaloria elmelethez elorejelzesert, illetve manipulacios informacioert (ti. hogyan kell egy test homersekletet megvaltoztatni ahhoz, hogy az eredmeny ez es ez legyen). 

    Masik, reszben hasonlo analogia: van-e olyan, hogy gravitacios ero? Az emberek tobbsege feltehetoen azt mondana erre, hogy termeszetesen van, am a jelenlegi legjobb gravitacios elmeletunk szerint viszont nincsen – a szabadesesnek nem egy ero hatasa az oka, hanem az a terido gorbuletenek kovetkezmenye. Ettol meg persze nem kell kidobnunk a gravitacios ero fogalmat, hiszen a relativitaselmelet azt is megmutatja, hogy erre a gorbuleti hatasra bizonyos korulmenyek kozott bizonyos kozelitessel – es a foldi korulmenyek tipikusan ilyenek – tekinthetunk ugy, mint egy ero hatasara. A mindennapi praktikusan elofordulo kerdesek tobbsegenel tehat sikeresen tamaszkodhatunk a gravitacios erore, es igy nem kell tulkomplikalni a szamitasokat, adatgyujtest stb.

    Van-e hetkoznapi ertelemben vett szabad akarat? Ezt egy masik kerdessel allithatjuk szembe: van-e gravitacios ero? Ha a fenti analogia megallja a helyet, ugy a valasznak a ket kerdesre hasonlonak kellene lennie. Az igenleges vagy nemleges valasz talan kevesbe erdekes, mint az, hogy a ket kerdesnek vajon tenyleg hasonlo-e a statusza. Ha jol ertjuk a klasszikus es a relativisztikus fogalmak viszonyat, kevesbe erdekes szemantikai kerdesnek tunik, hogy akkor most tenylegesen “van”-e gravitacios ero. Az erdekesebb kerdes az, hogy milyen korulmenyek kozott milyen kozelitessel tamaszkodhatunk az egyszerubb klasszikus gravitacios elmeletre a bonyolultabb es nehezebben kezelheto relativisztikus elmelet helyett. Ha az analogia megallja a helyet, akkor hasonlokeppen az az erdekesebb kerdes, hogy milyen korulmenyek kozott milyen kozelitessel tamaszkodhatunk a “szabad akarat”, “felelos dontes” stb. fogalmakat hasznalo T1 elmeletre a nehezebben kezelheto (es joreszt meg csak almainkban letezo) pszichologiai, biologiai, kemiai, fizikai elmeletekre az emberi viselkedes elorejelzesehez es manipulaciojahoz.

    ***

    A viszonyt egy kicsit tovabb boncolgatva: ha T2 elmelet egy fundamentalis fizikai elmelet, akkor egy un. fizikalista filozofus azt mondana, hogy T1 konkret szituacio leirasai “szupervenialnak” T2 konkret szituacio leirasain. Ez alatt valami olyasmit ertunk, hogy ha sikerulne megadni T2 elmelet nyelven egy, egy adott helyre es idore vonatkozo teljes esemeny-leirast, akkor ez nem fer ossze tobb kulonbozo, a T1 elmelet nyelven ugyanazon helyre es idore vonatkozo teljes esemeny-leirassal. Tehat nem lehet, hogy ha 2012. februar 17-en delben a Bazilika lepcsojen egyfele mikrofizikai folyamat jatszodik le, akkor erre T1 nyelven olyan teljes leirast is adhassunk, ami szerint Kis Piroska szabadon dont arrol, hogy megigyon egy kavet, es ugyanerre a mikrofizikai folyamatra ugyanolyan teljes T1 nyelvu leiras is igaz legyen, ami szerint Kis Piroska nem szabadon dont arrol, hogy megigyon egy kavet. Ahhoz, hogy kulonbseg lehessen a T1 elmelet nyelven megfogalmazott konkret szituacio leirasok kozott, kulonbsegnek kell lennie a T2 elmelet nyelven megfogalmazott konkret szituacio leirasok kozott is. Ennek megfeleloen, a fizikalista szerint, T1 konkret szituacios oksag-fogalma szupervenial T2 konkret szituacios oksag-fogalman. Ha tehat T2 determinisztikus, akkor egy adott idoben es helyen lezajlo szituaciora csak egyfele teljes T1-leiras lesz igaz.

    Ez a szuperveniencia-kapcsolat azonban egyaltalan nem teszi haszontalanna a T1 elmeletet. Egyreszt praktikusan soha nem rendelkezunk T2 szintu leirassal (es meg ha rendelkeznenk is vele, a bonyolutsag miatt akkor sem tudnank vele mit kezdeni), es a mindennapi eletben relevans kerdesek tekinteteben a T1 szintu leirasok bevalnak, eleg jo tamaszt nyujtva az esemenyek elorejelzesehez es (T1-szintu) befolyasolasahoz. Egy lufiban sem tudjuk soha, mi zajlik pontosan a gazmolekulak szintjen, de szerencsere hasznalhatjuk a makro-szintu leirast, es a Boyle-Mariott gaztorveny segitsegevel mondhatjuk, hogy “azonos homerseklet mellett ha csokkentem a terfogatot, akkor az a nyomas novekedeset okozza”. Ez utobbi “okozas” termeszetesen a mikroszintu “okozas” kovetkezmenye, de a ket fogalom nem ugyanaz, es ez a szuperveniencia nem is ok arra, hogy kidobjuk az ablakon az utobbi oksag-ertelmezest.

    Masreszt pedig T1 leirasai tipikusan nem adott terhez es idohoz kotottek, hanem annal joval altalanosabban megfogalmazottak. Az a T1 nyelven elhangzo megallapitas, hogy “ha Piroskat sokan gyozkodik, hogy igyon kavet, akkor nem tud ellenallni, ha viszont senki nem gyozkodi, akkor szabadon dont (ti. senki nem befolyasolja)” nem egy adott terben es idoben lezajlo folyamat leirasai, hanem sok T2 szerint lehetseges tortenes egyfajta summazata. Ez a megallapitas pedig a lehetseges esetek java reszeben megallja a helyet, es ez T1-et, mint a vilagrol szolo leirasokat es elorejelzeseket ado elmeletet, nagyon is hasznossa teszi. Meg akar az is elkepzelheto, hogy T1 elmelet hasonloan hasznosnak bizonyul majd egy szilikon-alapu robottarsadalom viselkedesenek leirasara, tehat egymastol gyokeresen kulonbozo mikrofizikai osszetetelu rendszer mukodeserol is kepes osszefoglalo leirast adni. (Ezek termeszetesen kulon konkret szituacioknak felelnek meg, tehat nem veszelyeztetik a fenti konkret szituacios oksagra megfogalmazott szuperveniencia tezist.) Ez a hasznossag pedig eleg jo ok lehet arra, hogy ne dobjuk ki T1-et, es tovabbra is hasznositsuk a “szabad dontes”, “felelosseg” es egyeb fogalmakat, amikkel T1 operal.

    A fizikalista filozofus persze tevedhet a szuperveniencia tezisevel kapcsolatban, am a tezis hamissagabol onmagabol meg nem kovetkezne, hogy a hetkoznapi ertelemben vett szabad dontes ne lenne osszeferheto a determinizmussal es/vagy indeterminizmussal. Amig a T1 nyelvu konkret-szituacios oksag-fogalom nem moshato ossze a T2 nyelvu konkret-szituacios oksag-fogalommal, addig a ket fogalom nem feltetlenul osszeegyeztethetetlen.

    ***

    (Elnezest a sokkal-sokkal rovidebbre tervezett hozzaszolasert es az ekezetek hianyaert. Belelendultem, aztan nehez volt abbahagyni.)

  8. ipartelep
    jún 15, 2012

    Csak néhány megjegyzést tennék.
    Ez a szabad akarat kérdése nyilvánvalóan az istenkeresés témával való összefüggései miatt maradt egy filozófiai kérdés. Mert nekem igazából ez egy ténybeli kérdésnek tűnik: A világ olyan-e, hogy minden egyes eseménye előre meghatározott (determinált)? Ez egyszerűen nem egy filozófiai, hanem egy fizikai kérdés, amelynek megválaszolásához empíria, és nem íróasztal mögötti spekuláció kell. Egyébként így feltéve a kérdést (ahogyan én tettem fel) teljesen abszurdnak tűnik a determinista álláspont. Gondoljunk csak bele egy pillanatra: A világ elképzelhetetlenül sok eseményének az előre leírásához, meghatározásához (determinációjához), gyakorlatilag egy ugyanolyan nagy “adatbázis” kellene (a világon kívül), mint az a világ, amit így leír. Paranoia a huszonnyolcadikon…

    Tehát a józan ész azt mondja, hogy a világ nem determinált. Ha nem az, akkor mi a probléma? Hogy hogyan működik? Ez tényleg probléma. Mondhatni, dolgozunk az ügyön, de még nagyon az elején…

    Hogy az egyes eseményeket milyen mértékben határozza meg az okság, a fizikai törvényszerűségek, vagy a véletlen, az is keményen fizikai kérdés. (Most hirtelen belegondoltam abba az eléggé nyugtalanító elképzelésbe, hogy végső soron minden fizikai kérdés, de aztán megkönnyebbülve nyugtáztam, hogy ott még nem tartunk, hogy a filozófiai kérdéseket is fizikaiakra vezessük vissza. 😉 )

    Tehát, bár én érdekesnek tartom a filozófiai kérdéseket (és válaszokat), de speciel ez a szabad akarat téma nekem egy “álkérdésnek”, egy, a múltból visszamaradt koloncnak tűnik, olyan műcsontnak, amit hiába rágnak, ezekkel a fogakkal (a filozófiával) sosem lehet elrágni.

  9. Andrea Harasztovics
    nov 28, 2016

    Van szabad akarat….viszont sokan nem használják….funkcióját veszìtette…engedünk a gyarló emberi mivoltunknak és külső befolyás kényelmesebb verzióját részesìtjük előnyben!Minden ember kreál magának egy”buborékot”ami számára meleg és kényelmes….a vallásosak minden döntést,hibát,traumát a külső isteni befolyással magyarázzák…..az ateisták a tudathasadásos társadalmat hibáztatják joggal….Bárhova születsz bármilyen háttérrel TE döntöd el milyen utat választasz az életednek….ami rettenetesen rövid….főleg ha már a szellemi és fizikai hanyatlás fázisába ér!Sok emberrel találkozom minden nációbol….és mind azt mondja a vége felé!Az életet élni kell nem gondolkodni az értelmén…élvezni a virágok illatát…az évszakok szìneit..megtanulni a türelmet….és alázatosnak lenni!Szabadon élem az életem…azt teszem mindig amit helyesnek vélek törvényenkìvüli a bélyegem!Én élek!ÉLJETEK!!!!

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.