Nincsen anyag!

Úgy gondoljuk, hogy egyrészt vannak anyagi dolgok, amelyek a fizikai világ összetevői, másrészt pedig vannak lelki, szellemi, avagy mentális dolgok, amelyek elménk lakói.  Az alma anyagi dolog, az almáról való fogalom mentális. A könnyek anyagiak, a fájdalom, amely előcsalja őket, mentális. A tény, hogy a tengervíz sós, anyagi természetű, a gondolat, hogy a tengervíz sós, mentális.

Sokan és sokat vitatkoztak azon, vajon a mentális dolgok pusztán mentálisak-e, vagy anyagiak-e is egyben, vagyis hogy az elme lényegét tekintve különbözik-e a testtől, vagy sem.

Abban azonban egyetértünk, hogy vannak anyagi dolgok, olyan dolgok, amelyben semmi mentális nincs. És miért is gondolnánk másképp? Ugyan már, miért lenne az alma mentális? Hogy csak egy dolgot említsünk, meg lehet enni, ami a fogalmakra nem igazán jellemző. A könnynek mentális okai vannak, a fájdalom, de maga a könny anyagi. Össze lehet gyűjteni egy pohárkában, amit az érzelmekkel nem lehet megtenni.

De biztos, hogy jól gondoljuk? Induljunk ki abból, hogy ha léteznek anyagi dolgok, akkor lehetséges (értsd: alakulhatott volna úgy), hogy létezik valamilyen anyagi dolog, de semmilyen mentális dolog nem létezik. Azt, hogy valami lehetséges-e vagy sem, úgy tudjuk eldönteni, hogy megpróbáljuk elgondolni. Ha valamit nem tudunk ellentmondásmentesen elgondolni, az lehetetlen. Akkor most próbáld meg elgondolni, hogy létezik valamilyen anyagi dolog, de nem létezik semmi mentális! Mondjuk elképzelsz egy magányos fát pár évmillióval ezelőtt, amikor még nem létezett ember a Földön. Hát, ha csak ennyire futja, akkor nem jártál sikerrel. Csupán annyit tettél, hogy elképzeltél egy fát, és nem képzeltél hozzá embert. De mind e közben ott volt valami mentális: a te gondolatod. Szóval nem gondolható el, hogy létezik valamilyen anyagi dolog, és semmi mentális nem létezik. Ennélfogva ez lehetetlen. Ebből viszont az következik, hogy nincsenek anyagi dolgok. Összefoglalva:

 

(1) Ha vannak anyagi dolgok, akkor elgondolható valamilyen anyagi dolog bármi mentális létezése nélkül.

(2) Semmilyen anyagi dolog nem gondolható el valami mentális létezése nélkül.

Nincsenek anyagi dolgok.

 

A konklúzió nem azt mondja ki, hogy nincsenek almák, nincsenek könnyek, és a tenger vize nem sós, hanem azt, hogy az almák, a könnyek és a tengervíz sós mivolta éppúgy mentálisak, és éppúgy az elme lakói, mint maga az alma fogalma, a fájdalom, vagy az gondolat, hogy a tenger vize sós.

Szinte mindenki úgy gondolja, hogy az érv hibás. De miért?

 

 

(George Berkeley nyomán)

6 hozzászólás

  1. LG
    ápr 28, 2012

    A (2) premisszával van a baj, ugyanis a részletes kifejtésben ezt a premisszát nem sikerült igazolni, önmagában pedig meglehetősen kontraintuitívnak hat. A (2) mellett szóló érv ugyebár az volt, hogy ha elgondolok egy x millió évvel ezelőtti fát, az a fa nem létezhet a gondolatom nélkül – ami nyilvánvalóan hamis. Már csak azért is, mert ennek alapján az érvbe behelyettesítve bármiről be lehetne bizonyítani, hogy nem létezik, beleértve a saját gondolatomat is, amelyre regressus ad infinitum gondolnom kell ahhoz, hogy létezhessen.

    Különbség van x létezéséhez és x elgondolásához szükséges feltételek között. A fáról való gondolatom az utóbbi, és nem az előbbi feltétele. x létezéséhez sem nem szükséges, sem nem elégséges az, hogy (aktuálisan) elgondoljuk. Ismétlem: ha nem akarunk regresszusba keveredni, ezt nemcsak az anyagi, de a mentális létezőkre vonatkozóan is kénytelenek vagyunk elfogadni. Nem kell gondolnom, hogy gondolom ahhoz, hogy gondoljam, és ezzel analóg módon nem kell gondolnom, hogy létezik ahhoz, hogy létezzen.

    Berkeley egyébként (véleményem szerint) nem azt mondja, hogy az alma _ugyanúgy_ mentális, mint az alma fogalma, hanem azt, hogy a locke-i anyagfogalom olyasfajta absztrakt entitás, amelynek nincs empirikus megfelelője; az anyag éppen abban különbözik (például) az almáktól, hogy almák az alma fogalmától függetlenül is vannak, míg anyag nincs az anyagfogalomtól függetlenül, már amennyiben elfogadjuk azt a (naiv) empirista létezéskritériumot, miszerint a létezés érzékeltség, vagy legalábbis érzékelhetőség.

    A dolog mókásabb része, hogy bár “szinte mindenki” hibásnak gondolja Berkeley érvelését, a téma szakértői Berkeley-t rendszerint inkább úgy támadják, hogy rámutatnak: Berkeley poénját Locke már lelőtte, amikor azt mondja, az anyag valójában absztrakt fogalom, nem pedig szubsztancia. Ha így van, Berkeley csak levonja Locke ezen állításának radikális következményeit; egy ironikus olvasatban Berkeley álláspontja tekinthető akár a locke-i rendszer reductio ad absurdumának is, nem pedig pozitív doktrínának. (És ami ebben már benne foglaltatik: Berkeley nem az anyagi létező, hanem Locke anyagfogalma ellen érvel, nem kell tehát olyan messzemenő következtetéseket levonni belőle, hogy az anyagi valóság ellen szólhatna vagy kellene szólnia, csak akkor, ha Locke rendszerét tekintjük az anyagi valóság helyes leírása alapjának.)

  2. K. Antal
    ápr 30, 2012

    1
    Az első és a második premisszában az „elgondolható egy mentális dolog létezése nélkül” kifejezés két különböző értelemben szerepel, vagy legalábbis két különböző értelemben véve tudja igazzá tenni a premisszákat.

    Az első premisszában azt jelenti: ahhoz, hogy lehessenek (elgondolhatóak legyenek) anyagi dolgok, nem szükséges, hogy legyenek mentálisak is. Vagyis hogy az egyik LÉTE (létének lehetősége) független a másikétól. Ezt önmagában véve teljesen jogos így kifejezni: az anyagi dolgok létezhetnek mentálisak nélkül.
    A második premisszában viszont arról van szó, hogy az ELGONDOLÁS feltétele valami mentálisnak a létezése. Önmagában ezt is jogos a „nem gondolható el egy mentális dolog nélkül” szerkezettel kifejezni.
    Ám a kifejezés két előfordulását nem lett volna szabad azonos jelentésűnek tekinteni. Az egyik esetben ugyanis a létezés lehetőségének, a másik esetben az elgondolhatóság feltételéről van szó. Még egyszer:
    Az első premisszában arról van szó, hogy az anyagi dolgok LÉTEZÉSE megvalósulhat valami mentális PUSZTA EGYÜTTLÉTEZÉSE nélkül.
    A második premisszában arról van szó, hogy az anyagi dolgok ELGONDOLÁSA nem valósulhat meg valami mentális ESZKÖZKÉNT VALÓ HASZNÁLATA nélkül.

    Ha tehát a premisszák igazak, akkor nem ugyanarról van szó bennük, és nem „működnek együtt” eléggé ahhoz, hogy a konklúziót képesek legyenek megalapozni. Ha meg nem igazak, akkor…

    2
    Hasonlót mond LG is, aki szerint „Különbség van x létezéséhez és x elgondolásához szükséges feltételek között”. Ebben teljesen egyetértek vele, még ha nem is érvelt alaposan-e tétel mellett, és főleg nem mutatta be, hogy hogyan jutatható szerephez ez a tétel az eredeti érv lehetséges cáfolatában.

    Úgy gondolom azonban, hogy az első két bekezdésében LG-nek mégsem mindenben van igaza. Állításával ellentétben nem vezetne végtelen regresszushoz, ha a Berkeley nyomán írt érv működne, az pedig még kevésbé volna igaz, hogy az érv segítségével „bármiről be lehetne bizonyítani, hogy nem létezik”.
    LG-nek igaza van abban, hogy ha a fa létezéshez szükség volna valami mentális létezésére is, akkor a fa helyére valami mentálisat helyettesítve, ennek létezéséhez is szükség volna egy mentálisra, amely elgondolja. Csakhogy míg a fa és az őt elgondoló szükségképpen két KÜLÖNBÖZŐ kellett, hogy legyen az érvben(hiszen egy anyagi és egy mentális dolog nem lehet azonos), magából a Berkeley-típusú érvből nem következik, hogy egy mentális dolgot elgondoló szükségképpen KÜLÖNBÖZŐ kell, hogy legyen az elgondolttól, majd pedig hogy ennek az elgondolónak az elgondolásához megint egy másik, tőle különböző elgondolóra van szükség, és így tovább egészen a végtelenségig. Az érvvel összeegyeztethető, hogy egy n+m sorszámú mentális dolog elgondolása csak az n sorszámú mentális dolgot követelje meg (ahol n akár 1, m pedig akár nulla is lehet). A regresszus helyett tehát körkörösség is felléphet a mentális létezők egymástól való függésében, és ez a kör extrém kicsi is lehet. Egy a fichtei énhez hasonló szubjektumobjektum felbukkanása a sorban azonnal végessé teszi a sorozatot. Akár maga a legelső elgondolandó (n=1)is lehet azonos azzal, ami elgondolja (m=0). Lehet persze, hogy valaki nem szívesen enged meg ilyen körkörösséget vagy szubjektumobjektumot. Ez a beállítódása azonban független a Berkeley-típusú érv érvényességétől.

    Ha az iméntiekkel sikerült a végtelen regresszus problémáját leválasztani az Berkeley-típusú érvnek a mentális dolgok létével kapcsolatos alkalmazásáról, akkor annak kimutatása, hogy az érv (feltéve, de nem megengedve, hogy helyes) esetleg a mentális dolgok létének cáfolatára is alkalmas, talán úgy volna megkísérelhető, hogy első premisszájára is támaszkodunk. Mivel a „Nincsenek anyagi dolgok” konklúzió levonásához az eredeti érvben az első premisszára is szükség volt, bizonyára ahhoz is szükség volna erre a premisszára, hogy BÁRMI MÁSRÓL bemutassuk, hogy nem létezik. Csakhogy az első premissza legjobb esetben is csak anyagi dolgokra lehet igaz. Ha LG felvetése szerint az anyagi dolgok, pl a fa helyett valami mentálisra vonatkoztatjuk a bizonyítást, akkor, az első premissza nyilvánvaló kontradikcióvá válik („ha vannak mentális dolgok, akkor elgondolható valamilyen mentális dolog bármi mentális létezése nélkül”). Ez arra int, hogy a Berkeley-féle érvet csak az anyagi dolgokra alkalmazzuk, hiszen az első premisszája sem univerzális, hanem csak anyagi dolgokra tekinthető érvényesnek.

    Úgy látom tehát, hogy ha feltételeznénk, hogy helyes a kiinduló érv az anyag nemlétezésével kapcsolatban, akkor sem következne belőle az a végképp abszurd állítás, hogy mentális dolgok sincsenek. Erre az abszurditásra hivatkozva tehát nem vethetjük el az anyag léte ellen felhozott érvet.
    Ezért is gondolom úgy, hogy érdemes az érv cáfolatát a hozzászólásom elején részletezett többértelműségre való hivatkozással elvégezni. (LG másik érve ugyanis, amely szerint „nyilvánvalóan hamis”, hogy „ha elgondolok egy x millió évvel ezelőtti fát, az a fa nem létezhet a gondolatom nélkül”, a jelen összeföggésben petitio principiinek tűnik.)

  3. LG
    máj 7, 2012

    Először is elnézést az újabb töménytelen mennyiségű pongyolaságomért, amelyek félreértésekre adtak okot.

    K. Antal írja:

    “LG-nek igaza van abban, hogy ha a fa létezéshez szükség volna valami mentális létezésére is, akkor a fa helyére valami mentálisat helyettesítve, ennek létezéséhez is szükség volna egy mentálisra, amely elgondolja.”

    Ha ezt írtam, akkor nem értek egyet magammal. (Berkeley-t magát sem úgy értem, hogy az elgondoló mentális természetű lenne, legalábbis ugyanolyan értelemben, mint az elgondolt.) A regresszus-érvhez arra van szükség, hogy a fa helyére mentálisat helyettesítve, a létezéséhez szükség van egy másik érzékeltre/elgondoltra, a fáról való gondolatra. De ha a létezésének ez a feltétele, a fáról való gondolat is csak akkor létezhet, ha az arról való gondolat létezik. Még csak az elgondolóhoz sem jutunk el soha. Ha eljutnánk, valóban nem állna a regresszus (épp az elgondoló törné meg), de az érv alapján tkp. nincs is szükség elgondolóra, csak folytonos elgondolásra. Az meg már megint csak a berkeleyánust terheli, hogy magyarázza: elgondoló nélkül hogyan lehet elgondolás (bár nyilván az örökkévaló, és akár végtelen regresszusokat is időtlenül elgondoló Istenre hivatkozhatna).

    Az általam vizsgált észleteti objektumok (a fáról való gondolat és a gondolatról, a gondolat gondolatáról, etc való gondolat) egynemű dolgok. Ha Berkeley-nek igaza van, egyneműek a fa és fáról való gondolat esetében is. Azonban éppen ezt kellene bizonyítania Berkeley-nek ahhoz, hogy a (2) premisszát asszertórikusan érthessük. Hipotetikus állításként ugyanis az érv nem lesz konkluzív, és az állítás legalábbis erősen vitatható a folyószövegben vázolt gondolatmenet nélkül (a folyószövegben vázolt gondolatmenet pedig – mint rámutatni igyekeztem – végtelen regresszusra vezet).

    “LG másik érve ugyanis, amely szerint „nyilvánvalóan hamis”, hogy „ha elgondolok egy x millió évvel ezelőtti fát, az a fa nem létezhet a gondolatom nélkül”, a jelen összeföggésben petitio principiinek tűnik.”

    Ha elfogadjuk, hogy bármi filozófiailag szubsztantív van abban az állításban, hogy minden létező mentális, akkor a bizonyítás terhe Berkeley-n van. De a helyzet ennél rosszabb. Maga Berkeley sem mondja azt, hogy a fa általa(m) való elgondolása lenne a feltétele a fa létezésének. (Véges eszes lény eleve képtelen végtelen dolgokat elgondolni, így aztán az állítás alapján egészen biztosan nem létezne például végtelen sok természetes szám, amelyekre még soha senki nem gondolt.) Berkeley állítását vagy szövegközeli olvasatban értelmezzük, miszerint is az Isten által való elgondolás szükségeltetik a fa létezéséhez, vagy de-teologizálva azt mondjuk, hogy a fa létezésének (egy gyenge) feltétele az elgondol_ható_ság, mondván, hogy ami elgondolhatatlan, az nem létezhet. Ebben a gyenge értelemben viszont a fa elgondolhatósága csupán szükséges, de nem elégséges feltétele a fa létezésének, tehát a kontraponációnál bukik a bűvészmutatvány. Istennel viszont sajnos ugyanez a helyzet: mivel Isten képes minden lehetséges dolgot elgondolni, a fa Isten által való elgondolása nem lehet a fa létezésének elégséges feltétele, mert akkor minden lehetséges dolog aktuálisan is létezne. Istennek tehát az aktuálisan létezőket valamilyen speciális módon kell elgondolnia. Ekkor viszont nem áll az ekvivalencia-reláció a _puszta_ elgondolás és a létezés között.

    Tehát vígan létezhet egy soha senki (véges eszes lény) által aktuálisan el nem gondolt fa, és ez Berkeley mindkét fenti olvasatával összeegyeztethető. Lássuk, hogyan vonatkozik mindez (1)-re. Az anyagi dolgok létéből nem következik az, hogy elgondolhatóak mentális dolgok létezése nélkül. Az anyagi dolgok létezéséből (a fenti elgondolhatóság-értelmezés mellett) csak az következik, hogy hogy az anyagi dolgok elgondolhatóak; a létezésük nem kell, hogy mentálisat előfeltételezzen, viszont hogy az elgondolhatóságuk mentálist előfeltételez-e vagy sem, azzal szemben az érv semleges. (1) tehát hamis, kivéve ha már előre elfogadjuk az elgondolhatóság és létezés közötti ekvivalenciát. Ezzel az érv szubsztantív részét a (2) premisszára redukáltuk, ami már önmagában gyanússá teszi, hogy a premissza túlterhelt előfeltevésektől.

    Az (1) premissza mentálisra alkalmazásával – írja K. Antal – rövidre zárható az érvelés, és a regresszus-érvre nincs szükség. Viszont ezt a berkeleyánus elkerülheti azzal, ha azt mondja: nem az az állítása, hogy minden anyagi mentális, hanem hogy nincsenek anyagi dolgok (vö. a konklúzióval). Innentől az (1) antecedense hamis, (1) tehát igaz.

    “ha feltételeznénk, hogy helyes a kiinduló érv az anyag nemlétezésével kapcsolatban, akkor sem következne belőle az a végképp abszurd állítás, hogy mentális dolgok sincsenek.”

    Valóban nem; ezért is írtam, hogy a gond (2)-ben és nem (1)-ben van. Ha a létezés feltétele az elgondoltság, a mentálistól is el kell várjuk, hogy elgondolható legyen. Nem beszélve arról, hogy a mentálissal szemben ez még kifejezetten természetesebbnek tűnő elvárás is, lévén az elgondolás is prima facie mentális természetű.

    Összességében én inkább úgy fogalmaznék, hogy Berkeley érve rosszul van rekonstruálva ebben a szillogizmusban, hiszen éppen a lényegi állítás nem szerepel benne: _mi alapján_ állíthatjuk azt, hogy mentális létezése nélkül nem gondolható el semmilyen anyagi, amikor azt még a reduktív fizikalisták sem vitatják, hogy az anyagi objektumok elgondolhatók, csupán azt állítják, hogy erre (is) adható fizikai magyarázat. A mentalizmus védelmében, de akár értelmezésében is ez lenne véleményem szerint az elemzés lényegi tárgya.

  4. G.
    máj 19, 2012

    “Azt, hogy valami lehetséges-e vagy sem, úgy tudjuk eldönteni, hogy megpróbáljuk elgondolni. Ha valamit nem tudunk ellentmondásmentesen elgondolni, az lehetetlen.” Ha ez így lenne, akkor minden jövőbeli tudományos elmélet és azok technológiai eredménye lehetetlen lenne hiszen nem tudjuk azokat elgondolni, s az lett volna a múltban bármikor. Mivel ez tapasztalatunk szerint nem így volt, azaz van felfedezés, találmány, stb. (sőt olyan is amely lehetetlenségéről korábban meg voltunk győződve), ezért nem lehet igaz, hogy ha valamit nem tudunk ellentmondásmentesen elgondolni, az lehetetlen. [ Továbbá vö. bármely formális axiómarendszerben megfogalmazható nem eldönthető állítás (Gödel)] Tehát, nem eldönthető valami lehetségessége azzal, hogy megpróbáljuk elgondolni. Következésképp hamis, hogy “ha nem gondolható el, hogy létezik valamilyen anyagi dolog, és semmi mentális nem létezik, akkor az lehetetlen.” sem nem következik, hogy “nincsenek anyagi dolgok”.

  5. gyb
    jún 13, 2012

    Aranyos.

    1. Ha van Isten, akkor Isten elgondolhato barmi mentalis letezese nelkul.
    2. Isten nem gondolhato el valami mentalis letezese nelkul.
    C. Nincs Isten.

  6. ipartelep
    jún 15, 2012

    Az érv természetesen (és elsősorban) azért hibás, mert az “anyagi dolgok” (vagyis létezők) létezésének bizonyítására egyszerűen nem alkalmasak a logikai jellegű (analitikus) spekulációk. Ehhez tapasztalat kell. (Belerúgni a kőbe, hogy fájjon.) Ja meg tudni azt is, hogy a külvilág jelenségeit illetően (ha már kiderült, hogy az “anyagi” az valami külvilági dolog), nem bizonyítékok, hanem csak valószínűségi jellegű igazolások lehetségesek.)

    Másodsorban egy ilyen alapvető bizonyításnál először nagyon korrekt fogalomdefiniálás kellene. Mi az az anyagi? Mi lehet azon kívül? Milyen az anyagi? Miről ismerszik meg? Milyen ami nem anyagi? Stb. Ha ez nincs, akkor ez egész csak szofizmus.

    Harmadsorban meg (bár ez fentiekhez képest nem fontos), a két szóban forgó premissza teljesen légből kapottnak tűnik.

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.