Mit hisz Pierre?

Pierre – aki nevéhez illően francia – bár nem tud angolul, és soha nem is járt Angliában, sokat hall egy angol városról, melyet honfitársai „Londres” néven emlegetnek. Annak alapján, amit hall, leszűri azt a következtetés, hogy az illető város szép. Ennélfogva igaznak tartja az alábbi francia mondatot:

 „Londres est jolie”

Aztán úgy hozza a sors, hogy Angliába költözik, s London egy szegényebb negyedében telepedik le. Az angolt a környékbeliekkel való érintkezés során tanulja meg. Közülük azonban senki nem tud franciául, így Pierre soha nem tudja meg, hogy a várost, ahol lakik, franciául „Londres”-nak hívják. A negyed, ahol lakik, történetesen elég csúf, s Pierre, aki nem nagyon hagyja el, azt hiszi, az egész város az. Ennélfogva igaznak tartja az alábbi angol mondatot:

 „London is ugly”

Akkor most mit hisz Pierre? A gond az, hogy nem igen tudunk mit mondani. Vegyük számba a lehetőségeket.

(1) Azt hiszi, hogy London szép, és nem hiszi azt, hogy csúf. De milyen alapon tagadhatnánk, hogy Londonba költözése után Pierre egy új hitre tett szert?

(2) Azt hiszi, hogy London csúf, és nem hiszi azt, hogy szép. De attól, hogy Angliában Pierre szert tett egy új hitre, miért kellett volna korábbi hitét feladnia? Hiszen sejtelme sincs arról, hogy az angol és a francia név ugyanazt a várost jelöli.

(3) Nem hiszi sem azt, hogy London szép, sem azt, hogy London csúf. Ez eddig a legrosszabb, mert egyesíti az előző két válasz nehézségeit. Ha valaki őszintén és kellő megfontolás után kimondja azt a mondatot, hogy „p”, akkor azt is hiszi, hogy p. Ez az elv jogosít fel arra, hogy a kimondott mondatok alapján hiteket tulajdonítsunk. Ezt az elvet most mind a két esetben felfüggesztenénk?

(4) Azt is hiszi, hogy London szép, és azt is, hogy csúf. Ekkor Pierre-nek ellentmondó hitei vannak. De ha valakinek ellentmondó hitei vannak, akkor logikailag hibásan gondolkodik. Csakhogy Pierre-re ez nem áll. Valóban van vele némi probléma: nem tudja, hogy a „Londres” és a „London” ugyanazt a várost jelöli. De ez nem logikai hiba!

Akkor most mit hisz Péter? És te mit hiszel erről?

 (Saul Kripke nyomán)

 

6 hozzászólás

  1. ipartelep
    okt 27, 2012

    A 4. változat áll a legközelebb a valósághoz. Vagyis az arra a kérdésre való helyes válaszhoz, hogy “mit hisz Pierre”. De ez a válasz sem tökéletes (úgy, ahogy a 4. pontban áll), hiszen Pierre nem azt hiszi, hogy _London_ szép, hanem – ha nagyon pontosak akarunk lenni-, azt hiszi, hogy: “Londres” szép, _és_ azt is, hogy London csúnya. És közben nem tudja, hogy Londres, és London ugyanaz a város. Tehát Pierre fejében most (még) semmilyen ellentmondás nem tudatosul az ő hiteivel kapcsolatban.

    Persze, ha rájönne, hogy Londres, és London ugyanaz a város, akkor azonnal rájönne arra is, hogy felületes benyomásokra alapozva nem ajánlatos hiteket építeni (még hiteket sem), talán arra is, hogy az indukció igen bizonytalan általános konklúziót eredményez, és esetleg, később (ha még több ilyet tapasztal meg, és gondolkodik el a tanulságokon) arra is, hogy hit, és tudás között mély ismeretelméleti szakadék húzódik.

  2. András Ferenc
    nov 7, 2012

    Szerintem az első kérdés az, hogy mondatokban vagy propozíciókban hisz Pierre? Talán előfordulhat hogy mindkettőben. Először abban a mondatban hisz, hogy „Londres est jolie”, és később pedig a „London is ugly” mondat által kifejezett propozícióban. Utóbbi esetben ugyanis a “London” névhez személyes, közvetlen tapasztalata is kapcsolódik, még ha korlátozott tapasztalat is, de valamiféle tapasztalat, nem úgy mint a “Londres” név esetén. Ezek után miért nem a 2. válasz a jó?

  3. ipartelep
    nov 8, 2012

    Kedves András Ferenc!
    Ez a “mondatokban, vagy propozíciókban” hisz Pierre, nagyon érdekes felvetés (nekem). Azért érdekes, mert olyan dichotómiára látszik utalni, ami felületesen nézve nincs is. És ha jobban megnézzük, akkor persze van, de ha még ennél is jobban megnézzük, akkor meg úgy tűnik, hogy nem számít. 😉 Vagyis, – ha nem számít, akkor – nem kell a filozófia nehéztüzérségével egy árva kis verébre lőni, elég oda az egyszerű nyelvi-józan paraszti légpuska is.
    No de miről lehet itt szó? Kétlem, hogy ez a “mondat” kontra “propozíció” megkülönböztetés tiszta mindenkinek. És ha tiszta is, akkor pont ugyanazt értik rajta. Én a következőt értem rajta (nem biztos, hogy az én értelmezésem a bevett filozófiai – sőt. de mivel én nem vagyok filozófus, mindig csak a saját elgondolásaimat mondom): Eszerint, a propozíció az a lényegi, absztrakt tartalom, amely (akár) többféle mondattal is kifejezhető. A viszonyuk olyasmi mint a jelölő, és a jelölet viszonya. Ebben a hasonlatban a mondat a jelölő, a propozíció a jelölet. A példában Londonra, a valóságos, elvileg megtapasztalható városra vonatkozó állítás lenne a propozíció, és London különféle megnevezéseit tartalmazó állítások meg a “mondatok”. Vagyis a propozíció az egy “tény”, és a mondat ennek a ténynek a leírása.

    Node. A tények ugyan mindenképpen “vannak”, de valamiféle leírás, rámutatás nélkül nem fejezhetőek ki, nem lehet róluk beszélni. Vagyis, tényekről csak mondatokkal tudunk beszélni. Ez meg azt jelenti, hogy ugyan olyan mondat lehet(séges), amely nem propozícióról (tényről) szól, de ha valamely propozíciót akarunk kifejezni, akkor ahhoz mindenképpen mondat szükséges.
    És akkor itt a kérdés: Vajon így nézve, a két mondat („Londres est jolie”, és a „London is ugly”) között az lenne a különbség, hogy az egyik propozíció, a másik meg csak sima mondat? Nekem inkább úgy tűnik, – pontosabban én ezen mondatok abbéli értelmezését támogatom -, hogy ezeket a kijelentéseket érdemes propozíciókként kezelni. Azért, mert ugyan a “szép” és a “csúnya” szubjektív fogalmak, de ha azok is, mindenképpen egy objektív, tényszerű tudattartalmat, vagyis tényt írnak le. (Pierre rájuk vonatkozó tudattartalmát.). És ugye, a propozícionális állítások tényeket írnak le, míg, velük szemben (a te terminológiád szerint) a “mondatok” nem tényeket.

    Ilyenformán az igazi kérdés itt nem is az, hogy most akkor “propozíció”, vagy csak “mondat”, hanem az, hogy melyik állítás (propozíció) igaz. És ehhez meg azt kell figyelembe venni, hogy mit állít az állítás. És bizony, a szóban forgó állítások nem azt állítják, pontosabban a kérdés nem az volt, hogy London (hívjuk bárhogy is) szép-e, vagy csúnya (ez egyébként eldönthetetlen, hiszen nem ténykérdés), hanem az, hogy Pierre mit hisz erről. És, mint láttuk, Pierre bizony azt hiszi, hogy London (egyszer Londresként, máskor Londonként) szép is, és csúnya is. És azért hiszi ezt, mert nincs tudatában ennek az ellentmondásnak, vagyis, hogy a két különböző megnevezés ugyanazt a várost jelöli.

    Tehát, szerintem ez a megfejtése a kérdésnek. Ehhez képest az már mellékes, hogy a blogposztban feltett részben redundáns, részben átfedő válaszok közül melyik igaz. Mivel ez egy filozófiai, és nem totó blog itt “jobban esnek” az olyan magyarázó válaszok, amelyek nem csak egy önmagában nem túl sokat magyarázó válaszlehetőséget jelölnek ki, hanem mélyebben belemennek a probléma boncolgatásába. Tehát – igazad van – a 2-es válasz is jó, csak kicsit kevés.

    • András Ferenc
      nov 9, 2012

      Szerintem nem elég ide a légpuska. Ha Pierre a két mondat által kifejezett propozíciókban hisz, akkor – ebben egyetértünk – Pierrenek ellenmondó hitei vannak, valahogy így: Első hit: Azt hiszem, hogy London szép, Második hit? Azt hiszem, hogy London nem szép. De lehetnek Pierrenek ellentmondó propozíciókban való hitei? Szerintem nem, mert senkinek sem lehetnek ellentmondó propozíciókban hitei, aki ép elmével bír. Ez természetesen bizonyításra szorul, és sajnos nem tudom alátámasztani – még gondolkozom rajta. Csakhogy Te hogyan tudod bebizonyítani, hogy valaki hisz abban pl. hogy a hó fehér és abban is, hogy a hó nem fehér? (Jelen esetben London csúnya is meg nem is csúnya.) Az nem elég, hogy valaki azt mondja, ő hisz mindkettőben, mert énszerintem téved, nem mond igazat. Mivel tudod alátámasztani, hogy lehetséges egy ellenmondásban hinni? Az rendben van, nem is ritka, hogy nem látjuk át valaminek a következményeit, és hiteinkben rejtett ellentmondás van. Amikor azonban arról van szó, hogy hiszünk két egymást kizáró tényben/propozícióban, akkor lehetetlenségről van szó.
      Én úgy gondolom ép elme esetén csak két eset fordulhat elő:
      1. valaki nincs tudatában annak, hogy hitei ellentmondásosak.
      2. Valakinek zűrzavar van a fejében, és nincs világos álláspontja, világos hite sincs. Össze–vissza mond mondatokat, de azok ellentmondanak egymásnak, és az illető az ellentmondás feloldására szó-és mondat zuhataggal reagál. Találsz erre számos példát a filozófiában, politikában, de még a hétköznapi éltben is.
      Ha ebben igazam van, akkor Pierrenek nem lehet két egymásnak ellentmondó propozícióban való hite. Vagy mondatokban hisz, vagy legalább az egyik amiben hisz az mondat. Nem látja át hogy a két mondat által kifejezett propozíció/tény kizárja egymást, mert nem tudja, hogy a Londres=London.

  4. LG
    nov 9, 2012

    Számomra nem világos, mit kell érteni az alatt, hogy Pierre mondatokban hisz. Egy mondatban hinni annyi, mint karakterláncokban hinni, vagy annyi, mint jelentésteli tartalmakban hinni? Ha az utóbbi, elmosódik a különbség a mondatokban és propozíciókban hívés között, mint ipartelep is utal rá. Az előbbi viszont nem túl megnyugtató, mivel a hívés aktusa elvileg feltételez valamilyen tartalmat, amire irányul, és igen nehéz lenne értelmezni, hogyan hihetünk egy mondatban a propozicionális tartalom megértése és hívése nélkül.

    Egyetlen “jóindulatú” értelmezés jut eszembe: ha a különséget úgy kell érteni, hogy Pierre-nek a “Londres est jolie”-ra vonatkozó hite egy “megbonthatatlan” egység, elhiszi ezt a “mondatot”, bármit is jelentsen az (hiszen a jelentésével nincs teljesen tisztában, lévén, nem tudja, hogy Londres melyik város – talán ezért véli Ferenc, hogy nem a propozícióban hisz, hiszen azzal nincs teljesen tisztában), míg a “London is ugly”-ra vonatkozó hite egy városról, Londonról való hit, nevezetesen az, hogy ez a város csúnya. Ha erre gondol Ferenc, a mondat vs. propozíció szembeállítás helyett (legalábbis számomra) szemléletesebb lenne azt mondani, hogy a Londres-esetben Pierre hallomásra alapoz, azaz egy _kijelentésben_ hisz (de dicto hit): abban, hogy a “Londres est jolie” igaz; a London-esetben pedig a hite egy “objektumra” avagy egy _név viselőjére_ vonatkozik (de re hit), nevezetesen egy városról hisz valamit, amelyet ő maga tapasztalt meg csúnyának (ez biztosítja a számára a de re hozzáférést).

    (2)-re: Pierre valóban nem hiszi azt, hogy London szép, csak azt, hogy London csúf, illetve azt, hogy a “Londres szép” mondat igaz. Nem Londonra vonatkozik ez a hite, hanem Londres-ra, ami történetesen ugyan azonos Londonnal, de ezt Pierre nem tudja, tehát az ő _hite_ nem vonatkozik Londonra, csak a kijelentés, amit tesz. Ez az oka annak, hogy Pierre-nek nem kell feladnia azt a hitét, hogy London szép; ugyanis sohasem hitte ezt.

    (4)-re: Ha a Londres-hite egy kijelentésre, a London-hite pedig egy név viselőjére vonatkozik, ez magyarázhatja, miért nincs logikai ellentmondás a két hite között, még ha a két hitét kifejező _kijelentések_ között logikai ellentmondás is feszül (annak tudatában, hogy Londres és London azonosak). Egy kijelentésről való hitünk és egy városról való hitünk ugyanis nem azonos kategóriájú hitek, ennek egy jele például az, hogy egy kijelentésről csak néhány dolgot hihetek: hogy igaz vagy hogy hamis (netán ha episztemikus igazságfogalom iránt köteleződöm el, akkor még azt, hogy “eldönthetetlen”), míg egy városról ezeket nem hihetem (A “London igaz” értelmezhetetlen hit), ellenben egy csomó más dolgot igen, többek között azt, hogy szép vagy csúnya, kicsi vagy nagy, élhető vagy nem élhető, stb. (Míg az, hogy “A ‘London csúnya’ kijelentés élhető”, értelmezhetetlen, és az is legalábbis másra vonatkozik, hogy “A ‘London csúnya’ kijelentés csúnya”: feltehetőleg a szavak hangzására vagy az állítás morális vonatkozásaira).

    Ha viszont egy városról nem hihetem ugyanazt, mint egy kijelentésről, nem lehet ellentmondás egy városra és egy kijelentésre vonatkozó hiteim között. Ha valaki azt hiszi, hogy a “Londres est jolie” kijelentés igaz, annak ugyanis az mondana ellent, ha azt a kijelentést hinné, hogy a “Londres est jolie” kijelentés hamis. Pierre viszont nem hiszi ezt. Annak pedig, hogy London csúnya, az mondana ellent, ha Pierre azt hinné, hogy London szép. Pierre viszont ezt sem hiszi.

    Viszont ha Pierre nem hiszi azt sem, hogy London szép, (4) nem áll: nem hiszi, hogy szép is és csúnya is. Bármennyit is turkálnánk a hitei között az elméjében, nem bukkannánk ilyen hitre, csak arra, hogy Londres szép, illetve hogy London csúnya. Ezért hajlok mégis (2) felé.

  5. G
    Már 24, 2013

    A konkrét esetben magam is a 2) megoldást tartom elfogadhatónak, de adott esetben 4) is szóba jöhet. Szerintem lényegi kérdés, hogy Pierre Londonról alkotott véleménye közvetlen tapasztaláson alapul, míg Londres-ról alkotott véleménye közvetett tapasztaláson. Ha Pierre megtudná, hogy Londres=London, különösebb probléma nem adódna Londonról alkotott véleményével, mert Londres-ról alkotott véleményét cáfolhatja a közvetítők eltérő ízlése, hazugsága, tudatlansága, stb … alapján.
    Izgalmasabb a probléma, ha mindkét tudása közvetett tapasztaláson alapul. Ez esetben hajlok a 4) megoldásra. Ekkor a London=Londres ismeret birtokába kerülésekor feltehetően feloldhatatlan ellentmondásra jut, és a köv. lehetőségei adódnak: az egyikben hinni kezd és a másikat cáfolja (jellemzően értékalapon a közvetítők közül választ), vagy megpróbál további, végső esetben személyes tapasztaláson alapuló ismeretet szerezni és ez alapján dönt,és/ vagy esetleg a szép-csúf dichotómiával szakít és megpróbálja Londont színesnek látni a fekete-fehér helyett.

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.