Isten, Converse és SuperConverse

Általában azt gondoljuk, hogy a hívő és az ateista ugyanazt érti az „Isten” szón, csak éppen egyikük állítja, a másikuk tagadja, hogy Isten létezik. Akkor most induljunk ki abból, hogy a keresztény tradícióban mit jelent.

(1) Isten = a lény, akinél tökéletesebb nem lehetséges.

A kereszténység Istene mindentudó, mindenható és végtelenül jó, amivel kétségkívül elég magasra teszi a lécet. Való igaz, hogy a Converse cipőkkel ellentétben nem mondható el róla, hogy kényelmes lenne, de gondoljunk bele, a kényelmesség nem versenghet a mindentudással és társaival. Valami nem lehet egyszerre mindentudó stb. és kényelmes, s ha választanunk kell, Isten tökéletessége biztosan veri a Converse cipőét. Valami ilyesmit jelent az, hogy Istennél tökéletesebb lény nem lehetséges.

(1) nem mondja ki Isten létezését, hiszen egyetlen definícióból sem következik, hogy a definiált dolog létezik. Ha a „nobelaranyost” úgy definiálom, hogy

nobelaranyos = aki Nobel-díjat és olimpiai aranyérmet is nyer,

abból nem következik, hogy létezik akár egyetlen nobelaranyos is.

Mármost az ateista sem tagadja, hogy

(2) Lehetséges, hogy Isten a valóságban is létezik.

Itt a „lehetőségnek” annak a tág értelméről van szó, amely szerint minden lehetséges, ami nem tartalmaz ellentmondást. Lehetségesek rózsaszín elefántok, lila tehenek, no meg nobelaranyosok és tisztességes politikusok, de nem lehetségesek derékszögű körök, nős agglegények és egysejtű kutyák. Mivel Isten fogalma nem tartalmaz ellentmondást, az ateista csak azt tagadja, hogy létezik, nem azt, hogy létezhetne.

Igaznak tűnik az is, hogy

(3) Annál, ami csak az értelemben létezik, de lehetséges, lehetséges valami tökéletesebb.

Gondolj el, mondjuk, egy SuperConverse cipőt, amely olyan különleges anyagból készül, hogy még a legnagyobb télben is melegen tartja a lábad, de a legforróbb nyárban sem izzadsz bele. Ilyen SuperConverse lehetséges, mert nem tartalmaz ellentmondást, de sajna csak az értelemben létezik. Gondolhatunk rá, vágyakozhatunk rá, de sehol sem kapni. Világos, hogy ennél a csak az értelemben létező SuperConverse-nél lehetséges valami tökéletesebb, mégpedig a valóságosan is létező SuperConverse. Ez utóbbi egyrészt lehetséges, másrészt tökéletesebb is lenne a csak az értelemben létező SuperConverse-nél, hiszen meg lehetne vásárolni, és fel lehetne húzni.

converse

Mármost az ateista szerint

(4) Isten csak az értelemben létezik.

 (2) alapján Isten lehetséges. (3) alapján pedig a csak az értelemben létező, ám lehetséges dolgoknál tökéletesebb dolgok is lehetségesek. Így az eddigiekből az következik, hogy

(5) A csak az értelemben létező Istennél lehetséges tökéletesebb lény is.

Egy olyan lény tudniillik, amely mindenben megegyezik Istennel, de a valóságban is létezik. – ugyanúgy, ahogy a valóságban létező SuperConverse tökéletesebb lenne a csak az értelemben létezőnél. Ennélfogva:

(6) Lehetséges Istennél tökéletesebb lény.

Ezzel azonban ellentmondásra jutunk, hiszen Istenről elfogadott definíciónk (1) kizárja ezt. Az ateista álláspontja tehát, hogy Isten csak az értelemben létezik (4), ellentmondásra vezet.

Amennyiben ez az érv helyes, az ateista álláspontja vagy ellentmondásos, vagy az ateista nem ugyanazt érti az „Isten” szón, mint a hívő. Vagy lehet, hogy az érvvel van baj?

Na, mit gondolsz?

Canterburyi Szent Anzelm nyomán

5 hozzászólás

  1. mikszter ikszter a dekszter mixer
    máj 24, 2014

    Kezdjük az elején gyerekek. Tegyük fel, hogy a keresztény tradícióban
    Istennél nem létezhet tökéletesebb. De a keresztény tradíció nem szól arról, hogy bármely két dolog tökéletessége összehasonlítható. Így egy kereszténynek nem kell azt gondolnia, hogy Isten tökéletessége veri egy Converse cipőét, csak azt, hogy fordítva biztos nincs így. De könnyen lehetséges, hogy a ha Converse nem is, de a létező Superconverse tökéletessége szintén maximális, azaz teljesül

    (1′) Superconverse = a lény, akinél tökéletesebb nem lehetséges.

    Namármost ez nem mond ellent (1)-nek, de akkor az = nem tranzitív, mert hallgatólagosan feltettük, hogy Isten nem = Superconverse. Itt szeretném felhívni a figyelmeteket arról, hogy ilyenértelemben az = jel abúzusáról van szó, és célszerűbb lenne (1) és (1′) így fogalmazni:

    (1) Isten olyan lény, akinél tökéletesebb nem lehetséges.

    (1′) Superconverse olyan lény, akinél tökéletesebb nem lehetséges.

    A keresztény hagyomány, ha jól sejtem, Istent nem definiálja, Isten számára egy fenomén, amit csak tükör által látunk homályosan. Így (1) nem tekinthető Isten definíciójának, mindazonáltal lehetséges, hogy (1) Isten olyan tulajdonsága, amivel csak ő rendelkezik, tehát olyan attribútum, ami jól karakterizálja. De ehhez nem kell feltennünk, hogy Isten tökéletessége összehasonlítható egy Converse cipőével. (na kedveseim, hogy lehetséges ez?)

    Említettük, hogy a keresztény hagyomány nem definiálja Istent, (1) Istennek legfeljebb csak egy ismert tulajdonsága. És itt az ateista számára el is akad az érvelés, hiszen ő nem ismeri Istennek ezt tulajdonságát, és semmi oka sincs arra, hogy elismerje. Az ateista mondhatja azt, hogy ő nem tartja kizártnak, hogy létezik Isten, és teljesíti (1)-et, de éppolyan kevéssé tartja kizártnak, hogy

    (4) Isten csak az értelemben létezik,

    és

    és ő valamiért ez utóbbi feltevést tartja ésszerűbbnek, mondjuk Occam borotvája alapján. Megjegyzem, ha valaki nem tapasztalja meg az Istent, sokkal hitelesebb ez a hozzáállás, mint bedőlni az Anzelmi istenérvnek.
    Visszatérve: az ateista elfogadhatja, hogy

    (7) Létezik olyan lény, aminél semmi sem tökéletesebb

    úgy, hogy közben (4) és (6) is teljesül. Az anzelmi istenérv a csőbehúzáson alapul, valahogy így kell elképzelni:

    Anzelm: Mondd, elfogadod-e, ha létezik Isten, akkor nem létezhet nála tökéletesebb.
    Ateista: Simán.
    Anzelm: És azt sem tagadod, hogy Isten léte nem elképzelhetetlen.
    Ateista: Én tagadom, hogy elképzelhető.
    Anzelm: Nem a képzelőerő határaira gondoltam, hanem, hogy biztosan ki tudod-e zárni Isten létét.
    Ateista: Biztosan nem tudom kizárni, mint ahogy azt sem, hogy te nem létezel.
    Anzelm: És azt elfogadod, hogy Isten számomra létezik, az értelmemben.
    Ateista: Fenntartásokkal. Tegyük fel, létezel, satöbbi.
    Anzelm: De abban egyetértünk, hogy ha valami létezik az elmémben, és ugyanaz, amennyire ez jelen esetben lehetséges, létezik a valóságban is, akkor a valóságban létező példány tökéletesebb az elmebelinél.
    Ateista: A tökéletes elég ingoványos fogalom, nem is igazán tudom, mit jelent úgy általában, de egye fene.
    Anzelm: Hát akkor íme, meg is tértél: Ha csak az elmémben létezne Isten, létezhetne nála tökéletesebb, ami szerinted is lehetetlen.
    Ateista: Akkor, ha létezik Isten, az elmédben nem is létezhet, mert annál nem csak, hogy létezhet, hanem létezik is tökéletesebb. Te hitetlen, meggyőztél arról, hogy létezik Isten.
    Anzelm: Ah, félreértesz, ha valami az elmémben is, meg amúgy is létezik, akkor nem kell, hogy kicsit is tökéletlen legyen; akkor szükségszerű, hogy létezzen nála tökéletesebb, ha c s a k az elmémben létezik.
    Ateista: Ja, vagy úgy, de te is félreértesz ám, barátom. Én amikor azt mondtam, hogy ha létezik Isten, akkor nem létezhet nála tökéletesebb, úgy gondoltam ám, ha Isten f r a n k ó n létezik, nem ám csak a te elmédben.

  2. András Ferenc
    jún 10, 2014

    Én a cipőknél maradok, szerintem úgy jobban érthető. A létezést jelen példa esetén, mint időben való létezést fogom fel.
    Tegyük fel, hogy van egy leírásunk arról, hogy milyen a legtökéletesebb cipő. Mondjuk azt, hogy tetszőleges x dolog legtökéletesebb cipő pontosan akkor ha ilyen és ilyen. Utóbbi specifikációt röviden ’J’ betűvel fogom jelölni. Mindezt tömören így fogalmazhatjuk meg a logika formális nyelvén:

    C(x,t) := x dolog a legtökéletesebb cipő t időpontban
    J(x,t,):= x dolog megfelel a legtökéletesebb cipő kritériumainak t időpontban

    És ez alapján a legtökéletesebb cipő definíciója:
    C(x,t) := J(x,t) ahol t egy időpont

    A definíció nem garantálja hogy van egyáltalán legtökéletesebb cipő és azt sem garantálja, hogy csak egyetlen legtökéletesebb cipő van. Utóbbi mellékes. Fölhívom a figyelmet viszont arra, hogy logikai okokból a legtökéletesebb cipő fogalma – pontosabban a ’C’ predikátum – maga bizonyosan nem cipő, pusztán azért, mert más típusba tartozik.

    Tegyük föl, hogy létezik egy legtökéletesebb cipő, amit jelöljünk ’a’ betűvel. Ekkor igaz az, hogy valamely b időpontban létezik az ’a’ jel által jelölt cipő , amit formális nyelvre így fordíthatunk le: C(a,b). Pusztán jól ismert logikai okokból : C(a,t) –> ExEt C(x,t) ami természetes nyelven azt jelenti, ha ’a’ nevű dolog egy legtökéletesebb cipő t időpontban, akkor van olyan t időpont, melyre van olyan dolog, ami abban az időpontban legtökéletesebb cipő. Nem minden cipő legtökéletesebb cipő, és semmi akadálya annak, hogy a különféle cipőket összehasonlítsuk valamilyen R viszony (reláció) alapján. Ekkor R reláció argumentumába olyan dolgok tartoznak, mint amelyek ’C’ predikátum első argumentumába is tartoznak. Ha föltesszük, hogy másfajta dolgok nem is tartozhatnak ’R’ reláció első argumentumába azt egyszerű m ódon kiköthetjük: ha van értelme azt állítani, hogy vRw, akkor annak is van értelme d és e időpontokra nézve, hogy C(v,d) és C(w,e). Attól függően, hogy mennyire jó cipők v és w, C(v,d) és C(w,e) igaz vagy hamis lesz, de sohasem értelmetlen.

    Namost ezek után értelmes-e összehasonlítani egy cipőt és annak a fogalmát? Természetesen igen olyan szempontból, hogy az egyiket fölvehetem a lábamra a másikat meg nem, az egyik gondolat lehet a fejemben a másik meg nem. Viszont az anyagminőség tekintetében értelmetlenség az összehasonlítás, mert a fogalmaknak nincsen anyagminősége. Két cipőről állíthatjuk, hogy az egyik jobb, tökéletesebb mint a másik, de vajon értelmes-e azt állítani, hogy egy cipő jobb, tökéletesebb mint egy adott cipő fogalom? A fenti R reláció argumentumaiban csak azonos típusú dolgok szerepelhetnek, vagy csak cipők, vagy csak fogalmak. Utóbbi esetben pl. a cipők tervrajzait hasonlíthatjuk össze. Tehát ’R’ reláció argumentumában nem szerepelhet értelmesen egy fogalom, és egy tárgy, pl. cipők.

    Dönthetünk úgy is, hogy tárgyalási univerzumunkba nem csak cipők és más tárgyak, hanem pl. cipő fogalmak is tartoznak. Lesznek olyan cipő fogalmak melyeknek megfelelnek cipők, és lesznek olyanok is, melyeknek nem. Ez jóval komplikáltabb helyzet, bonyolultabb apparátust igényel a leírása, mint amikor csak cipőkről beszélünk. Ugyanakkor vannak előnyei. Kifejezhetünk vele olyan eseményeket, melyek a cipők világában nem. PL. elképzelhető, hogy egy új cipő fogalmának addig amíg csak a rajtasztalon létezik nem felel meg semmi, de később, miután gyártani kezdik már megfelel a fogalomnak sok új cipő.

    Egy különös gondolkozású suszter azzal a javaslattal él, hogy egészítsük ki a legtökéletesebb cipő fenti meghatározását olyan módon, hogy a legtökéletesebb szuper cipő nem csak legtökéletesebb, hanem azon felül még létezik is:

    C*(x,t) := x dolog a legtökéletesebb szuper cipő t időpontban
    És a szuper cipő definíciója:
    C*(x,t) := J(x,t) & EyEzJ(y,z) ahol t és z egy időpont, x és y értékei fizikai tárgyak

    Ez azt jelenti, hogy a legtökéletesebb szuper cipő olyan modell, amelyet már gyártanak egy adott időpontban. Ezzel szemben a legtökéletesebb cipő olyan modell, amelyről nem tudjuk, hogy van-e fizikai példánya, azaz gyártani kezdték-e valamikor. A ’szuper’ jelző tehát arra utal, hogy az egy gyártott modell.

    Kérdés, hogy létezik-e a legtökéletesebb szuper cipő, más szóval gyártják-e a gyártott modelleket? Tegyük fel, hogy csak a ’legtökéletesebb szuper cipő’ fogalma létezik, de legtökéletesebb szupercipő nem létezik, azaz még nem kezdték el gyártani. Ebben az esetben nem különbözik a legtökéletesebb cipő fogalma a legtökéletesebb szuper cipő fogalmától, hiszen a kettő között éppen az a különbség, hogy a legtökéletesebb szuper cipő létezik is – már gyártják – ellentétben a mezei legtökéletesebb cipőtől, amelyik nem biztos, hogy létezik, nem biztos, hogy gyártják. A két fogalom különbözik, tehát ha az azonosságát állítjuk, akkor tévedünk. A helyzet a következő:

    (1) A ’legtökéletesebb szuper cipő’ fogalom különbözik a ’legtökéletesebb cipő’ fogalmától abban, hogy az előbbi létezik is.
    (2) Az az állítás, hogy a ’legtökéletesebb szuper cipő’ fogalma ekvivalens a ’ legtökéletesebb cipő’ fogalmával, hamis. (Hogy pontosan mit jelent az ’ekvivalens’ arról később.) (1)
    (3) Nincsen legtökéletesebb szuper cipő. (feltevés)
    (4) Ha nincsen legtökéletesebb szuper cipő, akkor a a ’legtökéletesebb szuper cipő’ fogalma ekvivalens a ’ legtökéletesebb cipő’ fogalmával, mindkettő terjedelme üres halmaz. (1)
    (5) Ha nincsen legtökéletesebb szuper cipő, akkor abból hamisság következik. (2) (4)
    (6) Van legtökéletesebb szuper cipő (3) (5)

    Jó ez az érvelés? Ha nem, hol a hiba?

    Ott a hiba, hogy a ’legtökéletesebb cipő’ és a ’legtökéletesebb szuper cipő’ fogalom között nincs különbség, a két fogalom logikailag ekvivalens, következésképpen a (2) állítás hamis. Másképp fogalmazva, a ’legtökéletesebb cipő’ fogalma pontosan azon dolgokra igaz, mint a ’már gyártott legtökéletesebb cipő’ fogalma, feltéve, hogy a tárgyalási univerzumnak csak létező dolgok az elemei. (Lásd később.) Ez különös lehet természetes nyelven, viszont jobban látszik formális nyelven:
    (7) C(x,t) C*(x,t) mivel
    (8) J(x,t) J(x,t) & EyEzJ(y,z)
    Ha valakit zavar az idő paraméter jelenléte, akkor így írható föl az ekvivalencia:
    (9) J(x) J(x) & Ey(y)

    Az ’ekvivalens’ terminust korábban úgy értettem, hogy ha az első definiens igaz valamire, akkor a második is igaz rá, és megfordítva; azaz a két definiens terjedelme (extenziója) megegyezik. Másképp is érthetjük az ekvivalenciát. Érthetjük úgy is, hogy a jelentések megegyeznek, ami talán úgy is érthető, hogy az egyik definiens formális logikai jelsorozata azonos a másik definiens formális logikai jelsorozatával. Utóbbi nyilvánvalóan nem áll fenn, tehát az argumentum csak az ekvivalencia extenzionális értelmezésben érvényes.
    A gondolatmenet legelején rögzítettem, hogy létezésen időbeli létezést értek, és ezt a felfogást alkalmaztam is a továbbiakban. Ha valaki ezzel nem ért egyet, akkor talán elfogadhatóbbnak találja az időparaméterek nélküli definienseket, és így a ’ J(x) J(x) & Ey(y)’ ekvivalencia kérdéséhez fog megérkezni. Ekkor azonban fölteheti a kérdést, mit jelent a ’E’ jel? Ez a szokásos logikai egzisztenciális kvantor avagy a ’létezik’ predikátum? Hiszen így is gondolkozhatunk: E(x) pontosan akkor ha x hat valamire vagy x-re hat valami; vagy ennek a lehetősége áll fenn; vagy x oksági lánc tagjaiként szerepelhet stb. Ebben az esetben meg kell különböztessük a logika egzisztenciális kvantorát a létezés szűkebb értelmű fogalmától, amikor pl. létezni annyi mint hatások potenciális elszenvedőjének lenni, vagy hatások potenciálias forrása lenni. Ebben a felfogásban ’ J(x) J(x) & Ey(y)’ nem logikai igazság, tehát nem ekvivalens a két formula. (A korábbi (8) és (9) formulákban az ’E’ jel az egzisztenciális kvantort jelenti.) Ez a felfogás azonban különös következményekhez vezet. Mivel ekkor a létezés – az ’E’ predikátum – a tárgyalási univerzum egy részhalmaza, nemlétező dolgok is részei lesznek a tárgyalási univerzumnak. Pl. a tárgyalási univerzum elemei lehetnek a számok, melyek azonban nem léteznek ebben az értelemben, hiszen nem érheti azokat oksági hatás. Ebben a különös felfogásban a logika egzisztenciális kvantora értelmezett a létező és a nem létező cipőkön is. Azért választottam a létezés időbeli értelmezését, hogy ezt a különös felfogást elkerüljem.

    • András Ferenc
      jún 11, 2014

      Eltűnt pár jel a bemásolás során, de talán így is érthető.

  3. ipartelep
    Sze 30, 2014

    Én azt gondolom, hogy ez csak egy bűvészkedés a “tökéletes” szóval, és annak alkalmazási helyeivel (“értelemben”, “valóságban”).

    Én ugyan – kemény ateistaként – már az (1) és a (2) állítás igazságát sem fogadom el, de tegyünk úgy, mintha azok igazak lennének. Akkor is homályos, és szerintem értelmetlen is a (3) mondat. Hogyan lehet az elméletben- és a valóságban is létezők tökéletességét összehasonlítani? Ennek se füle, se farka. Ha feltételezek egy elméletileg tökéletes lényt (aki csak az értelemben létezik), az pontosan ugyanannyira lesz tökéletes, mint az a tökéletes lény, aki – persze feltéve, de meg nem engedve – valóságosan is létezik. A tökéletesnek _nincsenek fokozatai_, hanem _az egy végpont, ahonnan nincs tovább_. Ha szabad egy klasszikust idéznem ezzel kapcsolatban: “Másodrendű frissesség, ilyen nincs! Frissesség csak egyféle létezik, elsőrendű, és az egyben az utolsó is. Ha a hal másodrendű frissességű, ez azt jelenti, hogy büdös, romlott.”

    Tehát így az (5) állítás már egyértelműen hamis.

    Egyébként nagyon gyenge lábakon áll az olyan istenbizonyítás, amely logikai úton-módon akar bizonyítani. Mondhatni, az lehetetlen is.

  4. Km
    máj 1, 2015

    A gondolatmenetben egy csúsztatás van: a képzeletbeli Istent is Istennek nevezi. Isten fogalma nyilvánvalóan tartalmazza, hogy valóságos. Hiszen a képzeletbeli Isten létezését az ateista sem tagadja, csak a valóságost:)

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.