Mire jött rá Harry Angel?

Vigyázat: spoiler!

 

angelheartAz Angyalszív című filmben a baljós külsejű Louis Cyphre (Robert de Niro) szerződteti Harry Angelt, a lepukkant magánkopót (Mickey Rourke), hogy megtaláljon egy Johnny Favorite művésznévre hallgató énekest. Angel munkához lát, de amint talál valakit, aki információval szolgálhatna, azt prompt meggyilkolják, méghozzá elég brutálisan. Végül azért összeáll a kép: a gyilkosságokat, pár másikkal egyetemben, Johnny Favorite követte el. De hát hol lehet Johnny Favorite? Amikor Angel beszámol felfedezéséről, Louis Cyphre, amúgy maga a sátán (Louis Cyphre = Lucifer), közli vele, Johnny Favorite nem más, mint, ő maga, Harry Angel. Angel persze mélységesen megdöbben.

De miért is? Nyilván azért, mert szert tett egy új hitre. Most álljunk meg egy rövid magyarázat erejéig. A hiteket a normális esetben olyan formájú mondatokkal tulajdonítjuk, hogy

X azt hiszi, hogy p

ahol X valamilyen személyre utal (Harry Angelre, Náncsi nénire, stb.), p pedig valamilyen kijelentésre (Géza kopaszodik, Géza és Lajos barátok, stb.). Amikor valakiről azt mondjuk, hogy hisz valamit, akkor nem foglalunk állást abban a tekintetben, hogy igaza van-e vagy sem. De a viselkedés magyarázata szempontjából csak a hitt kijelentés számít, annak igazsága nem. Ha Louis Cyphre hazudna Harry Angelnek, s ezért Angel hamis hitre tenne szert, ugyanúgy megdöbbenne. Mármost egy konkrét hit azonosításához meg kell adnunk a személyt (X-et), és a hit tartalmát (p-t).

A személy Harry Angel. De hogyan adhatnánk meg hitének tartalmát? Mi azt mondanánk, hogy

 Ő követte el azokat a gyilkosságokat.

Harry Angel pedig azt, hogy

Én követtem el azokat a gyilkosságokat.

Csakhogy ezek a szavak önmagukban elégtelenek a hit tartalmának azonosítására. Maradjunk a másodiknál. Ha Angel ejti ki ezeket a szavakat, igazat mond, ha a nyájas olvasó, akkor hamisat. Mivel egy és ugyanazon kijelentés nem lehet egyszerre igaz és hamis, e szavak más-más kijelentést fejeznek ki, attól függően, hogy ki mondja ki őket.

Hát akkor hagyjuk az „ő”-t, meg „én”-t, s mondjuk azt, hogy Angel azt hiszi, hogy

Harry Angel követte el azokat a gyilkosságokat.

Csakhogy önmagában ez sem magyarázza Angel megdöbbenését. Azt is hinnie kell, hogy

Ő Harry Angel.

Vagy ahogy ő maga mondaná:

Én vagyok Harry Angel.

Ezzel pedig visszajutottunk az előző problémához. Az „ő”-t vagy „én”-t tartalmazó mondatok önmagukban nem adják meg a hit tartalmát. Hogy milyen kijelentést fejeznek ki, attól függ, kire bökünk rá az „ő” kimondásakor, illetve hogy ki mondja ki az „én”-t tartalmazó mondatot.

Ilyen filozófiai kérdések nemcsak Hollywoodban merülnek fel. Tudod, hogy 9-kor kezdődik a vb-döntő. Ezt már jó ideje tudod, mégsem csinálsz semmit. Aztán ránézel az órára, és tigrisugrással veted rá magad a távirányítóra. Mi változott meg? Az, hogy rájöttél:

Most van 9 óra.

Ezek a szavak önmagukban megint csak nem határozzák meg a hit tartalmát, mert egy bizonyos időpontban kimondva igaz kijelentést fejeznek ki, más időpontban kimondva hamisat.

A gond a következő. A viselkedést – Angel megdöbbenését illetve a te tigrisugrásodat – egy új hittel szeretnénk magyarázni. E hit tartalmát azonban nem tudjuk szavakban kifejezni. Ha olyan mondatokkal próbálkozunk, amelyekben nem szerepel indexikus kifejezés – amilyen az „ő”, az „én” vagy a „most” szó –, nem kapunk magyarázatot, az olyan mondatok pedig, amelyekben szerepel, nem azonosítják a hit tartalmát. A kérdés az, hogy akkor hogyan jellemezhetjük azt a változást, amely a viselkedés megváltozását eredményezi.

Na, mit gondolsz?

John Perry nyomán

1 Comment

  1. ipartelep
    Sze 30, 2014

    Ugyan a blogra jellemző problémafelvetések többsége valamiféle paradoxon, ellentmondás, aminek a megoldása abban áll, hogy fel kell oldani az ellentmondást, vagyis rá kell jönni, hogy az mitől van, de ez oké. Oké, ugyanis számos ilyen ellentmondást termel az élet, a nyelv, van értelme a felvetésüknek, és megoldásuknak.
    Ez a fenti az első eset, amikor, ahol én semmilyen ellentmondást nem látok, de sehol sem. Egyszerűen nem értem, hogy mi itt a probléma, vagy hogy amiről a poszt beszél, az mitől, miben lenne probléma.

    Ha Harry Angelnek azt mondja a Sátán, hogy ő (HA) egyben Johnny Favorite, a sorozatgyilkos is, akkor ezt HA vagy elhiszi, vagy nem hiszi el. Ugye, már ez teljesen életszerűtlen, hogy bárki annyira feledékeny legyen, hogy elfeledkezzen arról, hogy ő maga másodállásban sorozatgyilkos. Ilyen valószínűleg még az egész emberiség történetében nem volt. Úgyhogy egy életszagú helyzetben Ha ezt egyszerűen nem hinné el a sátánnak.

    No de, ne legyünk ennyire realisták. Mi van akkor, ha elhiszi? Akkor az van, hogy az “én vagyok Johnny Favorite, a sorozatgyilkos” állítást igaznak tartja. A blogposzt mintha nem térne ki egy fontos momentumára a hitnek. Arra, hogy ugyan a hit tartalma lehet igaz, vagy hamis, de a saját hitét mindenki igaznak gondolja. Olyan nincs, hogy hiszek valamit, és egyben azt is gondolom arról a valamiről, hogy az nem igaz. A hithez hozzátartozik a hit tartalma igaznak gondolása -attól teljesen függetlenül, hogy az ténylegesen igaz-e.

    A blogposzt azt mondja, hogy HA hitének tartalmát (hogy ő a JF nevű sorozatgyilkos) nem tudjuk szavakban kifejezni. Fel nem foghatom, hogy miért ne tudnánk: HA ezt mondja: “Mint nemrégiben, hiteles forrásból megtudtam, én vagyok a JF nevű sorozatgyilkos. Ezen igencsak elcsodálkoztam, nem gondoltam volna, de hát hiszek a forrásnak.”
    Ki tudta ezzel fejezni HA pontosan a hitét? Nagyon is pontosan kifejezte.
    Ugyanígy egy kívülálló is meg tudja fogalmazni, hogy mi történt: “A sátán azt mondta HA-nak, hogy ő a JF nevű sorozatgyilkos, és JF ezt elhitte a Sátánnak.”
    Ezek a mondatok egészen pontosan, félreérthetetlenül leírják a hitek tartalmát.

    A “9-kor kezdődik a VB döntő” mondat tartalma is ugyanolyan világos, egyszerű, és félreérthetetlen, mint az előző eset. Ha még 8 óra van, és ezt látom, akkor egy bonyolult matematikai művelettel (ebben ez lehet a legnehezebb) kiszámolom, hogy még 1 óra van a VB döntőig. Ha meg látom, hogy éppen 9 óra van, akkor nagy rafináltan rájövök, hogy pont most kezdődik a döntő, és bekapcsolom a TV-t.

    Itt most vagy nem sikerült jól interpretálni John Perry “problémáját”, vagy John Perry valamit nagyon elnézett, vagy én nem értek valamit – de ez utóbbit kétlem.

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.