Otthon maradhatott volna-e Caesar ama végzetes napon?

Sok filozófus úgy véli, az, hogy szabadok vagyunk, és hogy a jövő előre meghatározott ellentmond egymásnak. Ha ezt sikerülne megcáfolni, igazolnánk, hogy a szabadság és a determinizmus összefér egymással. (Ezt az álláspontot kompatibilizmusnak nevezik.) Hát próbáljuk meg. Lássuk a szokásos érvelést! (Az új csillaggal jelölt sorok új premisszát jelölnek. A mondatok mellett az szerepel, hogy mi támasztja alá a következetést vagy az új feltevést. Ahány csillag van a sorok előtt, annyi föltevésen nyugszik ama sor. Logikai igazságok előtt nincs lenne csillag. )

* (1) Minden értelmes és egyértelmű információtartalommal rendelkező kijelentő mondat vagy igaz vagy hamis, és ezt a tulajdonsága örök, változatlan. Ez a jövőre vonatkozó mondatokra is érvényes. logika
* (2) Semmiféle történés nem befolyásolhatja ezen mondatok igazságértékét, mert ha befolyásolná, akkor igazságuk nem volna időtlen. (1) józan ész, logika
** (3) Az emberi döntések egyfajta történések. józan ész
** (4) Senki semelyik döntése nem befolyásolhatja, hogy egy mondat igaz lesz-e, vagy sem. (2) (3) logika
** (5) Senki, semelyik döntése nem befolyásolja a jövőt. (1) (4) logika
** (6) Julius Caesar bárhogy dönt, meggyilkolják a szenátusban. (5) logika

A gondolatmenet részben a józan észre, részben a logikára hagyatkozik. Az (5) mondatot egyetlen ellenpélda is cáfolja, mivel általános kijelentés. Mivel (6) következik a korábbiakból, igaznak kell lennie, ha a premisszák igazak és jól következtetünk.
Tekintsük most azt a (6) mondatot, hogy Julius Caesar bárhogy dönt, meggyilkolják a szenátusban. Ezt cáfolja az a mondat, hogy “Ha Julius Caesar nem úgy dönt, akkor nem gyilkolják meg a gyűlésen.” A következőkben vezessük le ez utóbbi mondatot plauzibilis föltevésekből. (Az ‘igazság’ szó elő sem fordul a levezetésben.) Alább időtlen és örök tény következik.

* (11) Julius Caesar a figyelmeztetés ellenére azon a napon úgy döntött, elmegy a gyűlésre. Ezt értsük úgy, hogy Caesar akkor és csak akkor megy el a gyűlésre, ha úgy dönt, hogy elmegy a gyűlésre. logika
* (12) Ha Julius Caesar nem úgy dönt, akkor nem megy el a gyűlésre. (11) logika
** (13) Ha Julius Caesar nem megy el a gyűlésre akkor nincsen ott a gyűlésen. (12) józan ész
*** (14) Ha Julius Caesar nincsen ott a gyűlésen, akkor nem gyilkolják meg. (13) józan ész
*** (15) Ha Julius Caesar nem úgy dönt, akkor nem gyilkolják meg. (11) (12) (13) (14) logika

A fentiek nem mondanak ellent annak, hogy Caesar döntése előre kiszámítható volt. Meg kell különböztetni azt a két állítást, hogy Caesar dönthetett volna másképp, attól, hogy ha másképp dönt, akkor más történik. Ha a determinizmus igaz, akkor az első hamis, de a második igaz.

caesar2A helyzet a következő. Az a gondolat, hogy (15) ha Julius Caesar nem úgy dönt, akkor nem gyilkolják meg a gyűlésen, ellentmond annak, hogy (6) Julius Caesar bárhogy dönt, meggyilkolják a gyűlésen. Tehát a két következtetési lánc nem lehet egyszerre helyes, mert egymásnak ellenmondó állításokhoz vezet. Igaz gondolatból, helyesen következtetve, mindig igazság következik. Csakhogy a fenti két konklúzió közül – (6) (15) – valamelyiknek hamisnak kell lennie. Ekkor viszont vagy a premisszák valamelyikével van gond, vagy a következtetés hibás. Vajon hol a hiba?

8 hozzászólás

  1. Maimonidesz
    nov 24, 2014

    Kedves Quodlibet!

    Bár nem hinném, hogy az állítások révén lehet bizonyítani az “abszolút-determinizmus” nézetét, de elfogadva a kihívást, válaszolni igyekszem…:

    Ha (1)-et el is fogadjuk (bár ezzel is vannak gondok), (2) mindenképpen téves, hiszen (1) éppen azért igaz, vagyis éppen azért történnek úgy az események, ahogy történnek, és éppen ezért örök igazságok/hamisságok az állítások, mert az események a világon éppen úgy történnek ahogy, és CSAK ÚGY TÖRTÉNHETNEK, hogy igazzá/hamissá teszik az állításokat. “Egyetlen története” van és csak egyetlen története LEHET a világnak, ezért Caesar döntése, ha más lenne, mint ami, más történetet eredményezne ugyan – ám Caesar csak úgy dönthet, ahogy dönt. A választás lehetősége csak illúzió.

    • Quodlibet
      nov 25, 2014

      Kedves Maimonidesz, ezt írod “Ha (1)-et el is fogadjuk (bár ezzel is vannak gondok)…” Mi a gondod ezzel? Ez ugye egy átlagos logika tankönyv bevezető részének egy mondata, a logika tudósok döntő többsége így véli. Amit vitatni szoktak az a jövő idejűségre való kiterjesztés. Az eleje valójában a “kijelentés” vagy “propozíció” fogalmát írja körül. Enélkül a fogalom nélkül a logika puszta jelentés nélküli formális nyelvvé válik. Kicsit olyan ez, mintha leülnénk sakkozni, de vitatkozni kezdünk a szabályokon. Ettől persze még lehet tévedés. Igen de miért?

      • Maimonidesz
        nov 25, 2014

        Kedves Quodlibet! Minden állítást úgy tekintünk a kétértékű logikákban, hogy az vagy igaz, vagy hamis. eddig rendben. A megszorítások:

        1. Ha a jövő/múlt teljesen determinált a “sors-könyve” értelmében, vagyis előre meghatározott, hogy mikor mi fog történni (lényegtelen, hogy tudjuk-e ezt vagy sem), akkor minden állítás rögzítetten és örökre igaz vagy hamis.

        2. Ha csak múlt meghatározott (ezt te is említed a bejegyzésedben), a jövő azonban alternatív, vagyis többféle történet is lehetséges, akkor csak a múltra vonatkozó állítások igazságértéke rögzített, a jövőre vonatkozóké még nem dőlt el – hogy így fejezzem ki magamat röviden.

        3. Megfordítva ül a lovon az, aki a logikai érvet használja a determinizmus igazolására. A tények határozzák meg az egészet, nem a logika. Ha a világ teljesen determinált, akkor az (1) persze igaz, és nem is lehet másképp. Ha azonban a világ nem ilyen módon determinált, akkor abból, hogy minden állítást igazzá vagy hamissá tesznek előbb-utóbb majd a jövőbeli tények, vagyis még nem dőlt el a jelenben, hogy igaz vagy hamis lesz-e e állítás nem következik sem az, hogy örökre igaz minden állítás, sem pedig az abszolút determináció tétele.

  2. ipartelep
    nov 25, 2014

    Szabadok vagyunk, a szabadság fogalmának abbeli értelmében, hogy a lehetséges választásaink nem előre eldöntöttek, meghatározottak. Természetesen a szabadságunk foka korlátozott mértékű, vagyis bármit nem tehetünk meg, amit csak szeretnénk. A szabadság(unk) pontosan azt jelenti, hogy amit megtehetünk, azon lehetőségek közül van választási lehetőségünk. Példák: Lottót töltünk ki, nem állandó számokkal. Ott helyben döntjük el, hogy mely számokat választjuk, ez szabadságunkban áll, és senki, vagy semmi nem határozta meg előttünk a számainkat.
    Ez a szabadság persze – mint fentebb már jeleztem – korlátozott, hiszen egyrészt bármit nem tehetünk meg (bármennyire is szeretnék felrepülni csak úgy, az nem fog menni), másrészt meg (ez is a korlátozás része), a döntéseink bármennyire is indetermináltak, azért mikro-szinten következmények, vagyis ok-okozati kapcsolatban vannak a személyes, tudati, akarati, kondícióinkkal. Példa: Lottót töltök ki. Szándékom szerint véletlen- és összevissza számokat adok meg. De közben tudatosan is betartok néhány szempontot (amelyeknek egyébként a valószínűségszámítás szerint semmiféle, a találatra vonatkozó relevanciájuk nincs), esztétikaiakat is (a számok ne legyenek egymásutániak, vagy egymáshoz túl szabályos minta szerint elhelyezkedőek, stb). pragmatikusakat is (ha ismerten mások szerint gyakori “szerencse” számokat teszek meg (7, 13, 21, stb), akkor, ha nyerek, a várható nyeremény kisebb lesz). Tehát a fenti példa azt mutatja, hogy bár szabadon döntök, de a döntésemet mikro-szintű meghatározottságok befolyásolják.
    Vagyis a szabadságom indeterminista jellegű, a determinizmus szó abbeli értelmében, hogy “nincs előre megírva”, de abban az értelemben nem teljes (a szabadság), hogy mindentől független, véletlenszerű, semmi által nem meghatározott.

    És persze – kell mondani? – nagyon nem mindegy, hogy az ilyen spekulációkban pontosan milyen értelemben használják ezeket a fogalmakat, mit értenek rajta. Tehát eddig leírtam, hogy mit értek rajtuk, és hogy van helyes értelmük.

    A determinizmus kemény fogalmát, vagyis azt, hogy a jövő előre meghatározott, előre “le van írva”, én teljes képtelenségnek tartom. Ez az elképzelés nem csak hogy igazolatlan (semmi nem utal rá), de azt sem tudom elképzelni, hogy egyáltalán bármilyen módon, elvileg igazolható legyen. Vagyis falszifikálhatatlan. Magyarán: mese habbal, nem érdemel többet.

    Viszont, ha így állunk (ezek igazak, helyesek), akkor máris tisztáztunk mindent: A kemény determinizmus hülyeség, és értelmetlen. A szabadság, és a neki megfelelő, bizonyos mértékű “lágy determinizmus”, vagyis a fentebb vázolt, nem “előre megírtság”, hanem “fizikai törvények általi befolyásoltság, egy ok-okozati hálóban”, az viszont helyes elképzelés, úgy tűnik, hogy aszerint működik a világ, és mi. És tulképpen ez a probléma ennyike.

    A blogposzt fenti állításai többsége egyenként is megérne egy misét, főleg az (1)-es, amivel nagyon rokon témáról nemrégiben hosszas vitát folytattam az egyik szerzővel (itt). (Majdnem egyeztünk, de aztán nem sikerült kibogozódni.) De ez most már nem is annyira érdekes. Inkább röviden belekötnék az (5), és (6) állításokba, amelyek nyilvánvalóan hamisak (akkor is, ha következmények, és akkor is, ha primer állítások).
    A “(5) Senki, semelyik döntése nem befolyásolja a jövőt.” könnyen beláthatóan hamis, hiszen pontosan az ellenkezője az igaz: A jövőnket a döntéseink befolyásolják (nyilván különböző mértékben). És a “(6) Julius Caesar bárhogy dönt, meggyilkolják a szenátusban.”, pedig szintén hamis, hiszen ha szegény Caesar aznap beteget jelent/gyanút fog/cirkuszba megy inkább/stb. akkor aznap nem ölték volna meg a szenátusban.

    Ez a legutóbbi mondat (6) persze már csak a konklúzió akart lenni az érvelésben (nem az enyémben, a blogposztban), és a feladat egyik része éppen arról szólna ugye, hogy az akár józan ésszel, és intuícióval szembe menő következtetések (5), és (6) állítások, hogyan jönnek ki egy látszólag helyes következtetési sor eredményeképpen. Azonban, mivel – mint jeleztem – ennek megmutatása külön műsorszám lenne, és a blogposzt, szabadságra, és determinációra vonatkozó fő kérdését az elején amúgy is megválaszoltam, ezzel a leginkább logika-technikai kérdéssel (ebben én most nagyvonalúan beleveszem a premisszák igazságát is) nekem nincs kedvem foglalkozni.

  3. Quodlibet
    nov 25, 2014

    Kedves Maimonidesz, ezt írod: „Megfordítva ül a lovon az, aki a logikai érvet használja a determinizmus igazolására. A tények határozzák meg az egészet, nem a logika” Ebben tökéletesen egyetértünk, amiben nem értünk egyet, az a következő. A determinizmusnak két értelme, jelentése van: 1. Énszerintem minden állításnak, még a jövőidejűnek is van igazságértéke. Te úgy gondolod, hogy ez összefügg azzal a valóban ténybeli föltevéssel: Hogy a létezik a természeti törvényeknek egy olyan teljessége, ami meghatározza a jövőt. Én értem, hogy Te ezt így gondolod, csak lényeges, hogy én meg nem így gondolom. Énszerintem a determinizmus első. un. logikai értelmezése tökéletesen független a másodiktól, a determinizmus – nevezzük így – metafizikai értelmezésétől. A logika nem filozófia, nem foglalkozik azzal, hogy a világ metafizikai értelemben determinisztikus vagy sem. Tegyük fel hogy nem az. A logika szerint akkor is igaz, hogy „a jövő héten lesz ötös találat” ha ez nem előre meghatározott. A logika szerint az igazság objektív, és időtlen. Semmi köze az igazságnak ahhoz, hogy eldönthető-e egy kijelentés, kiszámítható-e, sőt még a bizonyíthatóságtól is független! Soha nem fogjuk megtudni, hogy pl. Mátyás király evett-e két barack után egy almát. Ettől ez a mondat vagy igaz vagy hamis. Sokan a jövő idejű mondatok igazságértékének feltételezéséből filozófiai érvek kreáltak a szabadság ellen. Én azt szeretném mondani, hogy az egy vélemény, én nem értek egyet vele, de ez most mellékes. Tehát mégegyszer. Ezt írod: „a jövő azonban alternatív, vagyis többféle történet is lehetséges, akkor csak a múltra vonatkozó állítások igazságértéke rögzített, a jövőre vonatkozóké még nem dőlt el – hogy így fejezzem ki magamat röviden.” Én szerintem ez tökéletesen indifferens. Akár előre meghatározott a jövő, akár nem, énszerintem igaz az, hogy „holnap lesz tengeri csata vagy holnap nem lesz tengeri csata.” Te szerinted igazság érték nélküli ha nem előre eldöntött/meghatározott, hogy mi fog történni – ugye jól értelek? Ebben nyilván nem fogjuk meggyőzni egymást, de legalább értsük, hogy a másik mit gondol.

    • Maimonidesz
      nov 26, 2014

      Kedves Quodlibet!

      1. A tengeri csatáról szóló állításod igaz persze, hiszen a ‘p kizáró-vagy ~p’ típusú állítások minden interpretációban igazak, miként a ‘p és ~p’ állítás mindig hamis – a tényektől (a világban történő eseményektől) függetlenül.

      2. A “Mátyás király evett két barack után egy almát.” állításnak biztosan van igazságértéke, mellékes, hogy mi tudjuk-e ezt vagy sem, mert már megtörtént eseményről állít valamit, amely akár megtörtént, akár nem, már, olyan tény, ami már nem változhat.

      3. “A kutyusom holnap meg fogja enni a csülökcsontot.” állítás is vagy igaz, vagy hamis, de míg a Mátyás királyra vonatkozó állítás ha tényt ír le, örökre és véglegesen igaz, ha nem , akkor ugyanígy hamis, addig ez a jövőre vonatkozik, így igazságértékével kapcsolatban attól függően foglal valaki állást, hogy mi a véleménye a jövőbeni események meghatározottságáról, determináltságáról. Ha úgy gondolja, hogy a jövő éppen úgy meghatározott, mint a múlt, akkor a kutyusomra vonatkozó állításnak biztosan van igazságértéke (megint csak mellékes, hogy ezt tudjuk-e vagy sem.)

      Ha valaki úgy gondolja, hogy a jövőbeni események több kimenetelűek, történhetnek többféleképpen, akkor a jövőre való vonatkozást tartalmazó állításokról csak annyit tud mondani, hogy azok vagy igazak lesznek, vagy hamisak, de hogy ezek közül melyik, az elvileg nem tudható, ill. még nem dőlt el. Vagyis “előre” az ilyen állításokról nem mondhatja, hogy ÖRÖKRE igaz, és azt sem, hogy ÖRÖKRE hamis, mert még egyik sem igaz – igazságérték nélküli. Azt persze mondhatjuk, hogy “Ez a mondat vagy igaz, vagy hamis LESZ MAJD örökre, amint az esemény bekövetkezik vagy nem következik be.”

      Mindettől függetlenül a logikában valóban nem így szoktunk gondolkodni, hanem feltesszük, hogy a jövőre vonatkozó állításoknak is van igazságértéke, amelyet hogy nem tudunk – mellékes.

      4. Az ötös találatról szóló mondataidat nem értem. Hogy lenne a logika szerint egy kontingens állítás feltétlenül igaz? Ha lesz ötös a jövő héten, akkor igaz, hogy “lesz ötös a jövő héten”, ha nem, akkor nem igaz.

      5. Álláspontom valóban egy szigorú determinista álláspont a makroszkopikus dolgok világában, és az ún. “szabad akarat”-ról azt sem nagyon tudom, hogy micsoda, nemhogy azt gondoljam, hogy az emberek rendelkeznek ilyesmivel. Mindenesetre nekem nem okoz gondot, hogy a jövőre vonatkozó állításoknak örök igazságértéket tulajdonítsak (a makroszkopikus dolgokra vonatkozóan), bár ez következménye annak, hogy a világ determinisztikus, és semmiképpen sem érv a determinisztikus világ, pláne a ‘szabad akarat’, pontosabban a döntések determináló hatása ellen – miként ez utóbbit az indító posztban szépen levezetve olvashatjuk.

      • Maimonidesz
        nov 26, 2014

        Helyesen (mert egy szó kimaradt): “…bár ez következménye annak, hogy a világ determinisztikus, és semmiképpen sem érv a determinisztikus világ MELLETT, pláne a ‘szabad akarat’, pontosabban a döntések…”

  4. Julius Eckstein
    nov 25, 2014

    Kedves Ipartelep!
    Feltehetően egyike vagy azoknak az embereknek, akik mély vallásosságuk, vagy eltökélt idealista világnézetük miatt elkötelezettek az emberrel kapcsolatos “szabad döntés” vagyis egy “szégyenlős indeterminista” álláspont mellett.

    Érdekes, hogy az általad képviselt “szabadság” nem vonatkozik az emberek emésztésére, veseműködésére, és sok más egyéb -szerkezetéből fakadó meghatározott működésre-, csakis arra, ami szokásosan az emberek “szellemével”, “lelkével”, “tudatával” áll kapcsolatban.

    Nem vallásosságodat vagy idealizmusodat kívánom támadni, hiszen ezekről amúgy sem tud senki lebeszélni sem téged, sem mást, csak néhány olyan kérdést teszek fel, amely esetleg elgondolkodtat…

    1. Szabadon dönt-e a szél, hogy merről merre fújjon?
    2. Szabadon dönt-e egy csiga, hogy melyik levelet eszegesse?
    3. Szabadon dönt-e egy sündisznó, hogy bekapjon-e egy bogarat vagy sem?
    4. Szabadon dönt-e egy kutya, hogy most rágja a csontját, vagy kicsit később?
    5. Szabadon dönt-e egy számítógép, hogy elvégezzen-e egy műveletet vagy sem?
    6. Van-e olyan szituáció, amikor az előbb felsoroltak szabadon dönthetnek?
    7. Van-e az emberen kívül bármilyen más szerkezet, amelyiknél beszélhetünk a Te értelmezésedben szabadságról, szabad döntésről? (Vagyis szerinted az embert kivéve az élőlények merev működésű, véges automaták.)
    8. Ugye az emberek csak azért dönthetnek szabadon, mert anyagtalan, a materiális, fizikai világtól független, ill. attól csak részlegesen befolyásolt szellemük, lelkük, tudatuk, eszük, elméjük van (amelyet valamilyen felsőbbrendű anyagtalan létezőtől kaptak)?
    9. Az emberek materiális része (anyagi, fizikai szerkezete) ugye teljesen determinált?
    10. Ugye ha vannak a világban oknélküli, indeterminált események, akkor ezek nem lehetnek az emberi szabadság alapjai, hiszen ezeket éppen indetermináltságuk miatt nem lehet döntésekkel (okokkal) befolyásolni?

    Ennyi. Ha önmagad számára becsületesen és őszintén hajlandó leszel választ adni az általam feltett kérdésekre, akkor tisztábban fogod látni saját álláspontodat, és talán meginog kérlelhetetlen idealizmusod, magabiztosságod…

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.