A gondolat, mint szabad madár? – avagy Kant ötödik antinómiája

Nézem az égen szálló madarakat, és azt gondolom, jobb nekik így szabadon, mint kalitkáva zárva, hiába vannak így száz veszélynek kitéve. Mi történne, ha madártan pontosan meg tudná jósolni, melyik madár mikor hova száll? Vajon ebben az esetben nem lenne többé értelme a szabad és rab madarak közti megkülönböztetésnek? Azt kellene-e mondanunk, hogy a cseresznyefán boldogan csicsergő madár nem szabadabb a kalitkában gubbasztó társánál, mert mindkettőt gúzsba kötik a természeti törvények? Aligha.

szabad madár

A példa azt sugallja, hogy a szabadság fogalma összeegyeztethető az előre meghatározottság eszméjével. Ha döntéseink saját természetünk, érzéseink, vívódásaink vagy éppen gyors elhatározásaink eredményeképpen születnek, akkor szabadok vagyunk, ha hatalmi szóval ránk kényszerítenek egy hitet vagy cselekvést, akkor nem. Ilyen formán szabadunk lehet akkor is, ha egy determinisztikus, kiszámítható világban élünk, és elménk is része ennek a természeti törvények által szabályozott rendszernek. Biztos ez? Nem kerülte el valami a figyelmünket?

Tegyük fel tehát, hogy elménk működését épp úgy meghatározzák a fizika törvényei, mint a madarak röptét. (Ez még mindig vonzóbb elképzelés, mint az, hogy döntéseinket a vak véletlen uralja.) Tegyük fel azt is, hogy az elmével kapcsolatos összes tényt az agyműködés fizikai tényei határozzák meg, vagyis a fizikalizmus igaz. Mi következik mindebből?

Az, hogy hiteinket és vágyainkat előre meghatározzák a korábbi agyi állapotok és külső körülmények. Ha igaznak vélünk valamit, már jóval korábban eldőlt, hogy igaznak tartjuk majd, ha hamisnak, akkor ugyanígy. Vagyis az, hogy valamit igaznak tartunk-e, nem azon múlik, hogy valóban igaz-e, hanem azon, hogy gondolkodásunk mire van előzetesen determinálva. Hogy mi az igazság, azt soha meg nem tudhatjuk, mert soha nem szabadulhatunk ki a meghatározottságok béklyójából. Meglehet, hogy arra vagyunk ítélve, hogy bizonyos kérdésekben mindörökre tévedjünk.

Tegyük föl most azt, hogy a fizikalizmus igaz, de a determinizmus hamis: az elme tényei végső soron mind fizikai tények, de hiteinket és vágyainkat nem határozzák meg a külvilág és az agy korábbi állapotai, hanem véletlenül jönnek létre. Ekkor az, hogy valamit igaznak vagy hamisnak gondolunk, a sors szeszélyén múlik, nem azon, hogy igaz-e vagy sem. Azt, hogy mi az igazság, ezúttal sem tudhatjuk, mert gondolataink a véletlen játékszerei. Meglehet, a véletlen nem kegyes hozzánk, és bizonyos kérdésekben mindig tévedünk.

szabad gondolatBármelyik lehetőséget választjuk, vélekedéseink nem az érveken és bizonyítékon múlnak, hiszen az, hogy mit gondolunk, vagy kezdettől fogva meghatározott, vagy csupán szerencse dolga. Valójában nincsenek is érvek és ellenérvek, hiszen érvei csak olyan elméknek lehetnek, amelyeket nem béklyóz meg sem az eleve elrendeltség, de a véletlen kényének és kedvének sincsenek kitéve. Ha tehát a fizikalizmus igaz, akkor akár igaz a determinizmus, akár nem, meglehet, hogy illúziókban élünk, akkor az igazság fogalma üres.

Ez azonban az iménti gondolatmenetre is igaz. Ha meggyőzött téged, az a vak szükségszerűség vagy a vak véletlen műve, ha nem, az is. Hogy mit gondolsz, így is, úgy is pusztán fizikai jelenség, nem a szellem szabad döntése.

Mindebből ez következik: ahhoz, hogy egyetérts vagy vitatkozz velem bármiről, kölcsönösen feltételeznünk kell egymás elméjének a fizikai világtól való függetlenségét, a nem előre meghatározottságot, a szabadságot. Csak akkor hihetsz a determinizmus igazságában, ha tagadod azt, és csak akkor érvelhetsz a fizikalizmus mellett, ha tagadod azt. Vagy mégsem? Na, mit gondolsz?

Immanuel Kant által inspirálva

4 hozzászólás

  1. fogkefe
    jan 19, 2015

    Ha igaz a fizikalizmus, és igaz a determinizmus, akkor az érvek és ellenérvek ugyanúgy hatnak ránk, szabad akarat ide vagy oda.

    Én ebben az egészben nem látok semmi paradoxont. Igen, lehet, hogy illúziókban élünk, de ezen illúzióknak egyezniük kellenek mindenki között, különben a viták során rájönnénk a titokra, megszűnnének illúzióknak lenni. Tehát csak olyan illúzióink lehetnek, ami mindenki illúziója, tehát valóság. Tehát nem illúzió valójában. Igen nincs abszolút, objektív igazság, ahogy a valóság objektív megismerése sincs (az most lényegtelen, hogy objektív valóság létezik-e vagy sem, a lényeg, hogy nem megismerhető) de van kollektív valóság. Erre alapozzuk minden filozófikus kérdésünket. Tehát bizonyos szempontból “üresek” az igazságaink.

    “Bármelyik lehetőséget választjuk, vélekedéseink nem az érveken és bizonyítékon múlnak, hiszen az, hogy mit gondolunk, vagy kezdettől fogva meghatározott, vagy csupán szerencse dolga.”
    De ha igaz a determinizmus, akkor bizonyos agy állapotokra egyértelmű szabályszerűségek alapján hatnak a különböző ingerek. Ha nyomos érvet használsz, az máshogy hat, mintha hülyeséget mondanál. Tehát érvelni, vitázni van értelme.
    Igen, van egy kezdeti előre elrendelt állapot, de utána az érvek/ellenérvek hatására változik az agyunk állapota.

    “Mindebből ez következik: ahhoz, hogy egyetérts vagy vitatkozz velem bármiről, kölcsönösen feltételeznünk kell egymás elméjének a fizikai világtól való függetlenségét, a nem előre meghatározottságot, a szabadságot. Csak akkor hihetsz a determinizmus igazságában, ha tagadod azt, és csak akkor érvelhetsz a fizikalizmus mellett, ha tagadod azt. ”

    Nah ez az, ami nem kerek számomra. Hogyan is következik a fenti gondolatmenetből ez? Kicsit furcsa nekem ez a cikk, egyszerre szól abszolút igazságról determinizmusról, szabad akaratról, vakszerencséről, és vitázásról. Nem látok egy-két téma között a kapcsolatot.

    Én nem látok abban ellentmondást, hogy minden előre el van rendelve, nincs szabad akaratunk, de mivel nem ismerjük minden részét a világnak, így nem tudjuk megjósolni saját vagy más jövőbeli döntését.
    Nem ismerünk abszolút igazságot (ezt jól bemutatta a cikk) de ismerünk kollektív igazságokat, amikben mindkét fél megegyezik. Mivel nem ismerünk abszolút igazságot, így vitáink által elért igaznak vélt kijelentések nem abszolút, objektív igazságok, de kollektív igazságok lehetnek, és mi képtelenek vagyunk különbséget tenni objektív és kollektív igazság között, tehát nincs különbség közöttük.

  2. Maimonidesz
    jan 21, 2015

    A kérdések a fizikalizmustól függetlenül is felvethetők, tévedés azt hinni, hogy a fizikalizmus a kulcsa a dolognak. Nem az a kérdés ugyanis, hogy mik azok, amelyek hatást tudnak gyakorolni a dolgokra, amelyek befolyásolhatják az események kimenetelét, hanem az, hogy egyáltalán vannak-e ilyenek. A determináló “hatás” (ha van egyáltalán) lehet materiális, lehet Aladdin dzsinnje, valamilyen ezoterikus hatás, UFO-k, földönkívüli lények, Isten, lehet mindez külön-külön és együtt is, mindenféle kombinációban. Tehát a determináció problémája az, ami a gondokat okozza, okozhatja.

    1. kérdés (ebben a kommentben most csak ezzel foglalkozom, későbbre hagyva a további kérdéseket): Milyen lehet, lehetséges-e egyáltalán teljesen determináció-mentes világ?

    A determináció teljes hiánya olyan világ, amelyben egymástól tökéletesen függetlenek a dolgok (ha vannak egyáltalán dolgok), események, amelyben minden esemény kimenetele független minden más eseménytől. (A vízbe dobott kockacukor van, hogy elolvad, van, hogy nem. Van, hogy valamennyit olvad, azután visszaáll kockacukorrá, és így tovább – bármi lehetséges, hogy mi, az megint csak külön elemzést igényel.)

    Ha következetesek vagyunk, akkor természetesen mindenható isten sem lehetséges egy ilyen világban, mert nem hathat semmire, vagyis tőle teljesen függetlenül alakul úgy a világ, ahogy alakul.

    A kockacukor példa lehet, hogy rossz, hiszen egy ilyen világban nincsenek tulajdonságok, még diszpozíciós, potenciális tulajdonságok sem, nem hogy aktuálisak, hiszen pld. semmiféle “kényszer” nincs arra nézve, hogy ha teszem azt, egy tárgy aranyból van, ne olvadjon el egy pohár vízben. Semmi sem garantálja, hogy két hidrogén-atom és egy oxigén-atom vízmolekulát alkot. Van, hogy igen, van, hogy nem. Sőt! Meg sem lehet mondani, hogy, mik azok a vízmolekulák, mert nem hozható létre olyan szerkezet, amelyikkel meg lehetne állapítani, mérni lehetne bármit, nem eldönthető, hogy valami víz vagy sem, hiszen semmi sem kényszeríti a készülékemet arra, hogy víz esetén “A” állapotba kerüljön MINDIG, míg nem-víz esetén “B” állapotba – MINDIG, de még arra sincs semmi garancia, hogy akár egyetlenegyszer is “A” vagy “B”
    állapotba kerül a mérőeszköznek tekintett dolog.

    A determináció hiányának ez a mértéke olyan, hogy nemhogy “független elmék”, de egyáltalán semmi olyasmi nem lehetséges, amit megnevezhetnénk, hiszen nem azonosítható egyetlen individuum sem két esetben (semmi nem biztosítja, hogy egy t1-időben konstatált tárgy t2-ben megtalálható lesz).

    Ahhoz, hogy egy ilyen világról beszélni lehessen, hogy bármiféle állítás megtehető legyen, ezen a világon kívül kell lennünk, egy olyan világban, ahol vannak törvényszerűségek, van determináció, ahol az indeterminált világ dolgai, eseményei, állapotai azonosíthatók, mérhetők, és indetermináltságuk megállapítható.

    Még egy megjegyzés: Egy ilyen (indeterminált) világban is meghatározott lehet viszont, hogy mi az, ami megtörténhet, és mi az, ami nem, a gond az, hogy csak azon esetekkel találkozhatunk, amelyek lehetségesek, és törvényszerűségek nem lévén, okok, determináció híján, soha nem tudhatjuk meg, hogy mi az, ami ebben a világban nem lehetséges.

  3. ipartelep
    jan 24, 2015

    Az a baj itt, hogy a “determinizmus” fogalma _nagyon_ homályos, sőt kétértelmű. Ilyen fogalmakkal nem lehet dolgozni.
    Kétféle jelentése lehet neki:
    1. A világ eseményei egyszer-s mindenkorra előre meghatározottak, mintegy “fel vannak írva a sors könyvébe”. Ez első, és utolsó pillantásra is akkora képtelenség(nek látszik), hogy nem is érdemes vele tovább foglalkozni. Ez a hit nyilvánvalóan az istenhit hozadéka, hiszen az Isten elképzelt (de immanens) mindenhatósága, és mindent tudása logikusan azzal is jár, hogy előre látja a világ összes eseményét. Viszont annak csak úgy van értelme, ha ezek az események már valamiféleképpen (információs értelemben) előre “megvannak valahol”, ahonnan csak “le kell olvasni” őket. Az _ilyen értelmű determináció_ mindenható szereplő nélkül bajosan fog működni, a kettő feltételezi egymást.

    2. A szó másik értelme az oksághoz kapcsolódik. A világ legtöbb eseményének nyilvánvalóan van valami oka. Valójában az a helyzet, hogy minden egyes esemény egy oksági hálózatban helyezkedik el, amely hálózat az időben előre- és visszafelé is szétágazik. Vagyis egy adott eseménynek a múltban nem csak egy lineáris vonalon van több oka, hanem több vonal “okai” is képezték az adott eseményt. Ábrázolva ezt olyan lenne, mint egy fa, ahol a törzs az esemény, az elágazó ágak a belőle következő események, az elágazó gyökerek pedig az esemény okai.

    Így a determináció szó fenti (második) értelmében a világ jelenségeit az elemi fizikai törvények okozzák, azokból következnek. Semmiféle “ellentét” nem lép fel a fizikalizmus, és az ilyen értelmű determináció között, sőt éppenséggel a fizikalizmus egyik hatásmechanizmusa a determinizmus.

    A fizikalizmus minden mai tudásunk szerint igaznak, és helyesnek tűnik, annyira, hogy semmilyen konkurens elmélet a közelében sincs, hozzá képest mindegyik marhaság. Így a fizikalizmus “oksága”, a determinizmus, vagyis a fizikai törvények általi meghatározottság is igaznak tűnik.

    És persze, a szabadság fogalma is ennek megfelelően értelmezendő: Ugyan a fizikai okság (determináció) mindenképpen működik, de ettől függetlenül, ha egy másik szinten szabadon tudjuk alakítani (nyilván bizonyos korlátok között – teljes cselekvési szabadság nincs) a tetteinket, akkor mondható, hogy szabadok vagyunk. A kettő (determináció, és szabadság) egyáltalán nem áll ellentétben egymással, sőt együttműködnek, annyiban, hogy az amúgy fizikailag lehetséges, szabadságunkban álló dolgokat megtehetjük, és amennyiben meg is tesszük őket, akkor azzal éppenséggel mi magunk indítottunk el egy oksági, vagy determinációs sort.

    • Maimonidesz
      jan 27, 2015

      1. “…ha egy másik szinten szabadon tudjuk alakítani … …a tetteinket…” Mi fán terem az a “másik szint”?

      2. Mit az, amitől függetlenek tetteink? Döntéseinknek nincs oka?

      3. Milyen lenne a nem-szabad alakítása tetteinknek?

      3. Ha döntéseinknek van oka (okai), ezeket az okokat “szabadon” választjuk, vagy adottak, készek, akár akarjuk, akár nem, hatnak ránk, meghatározzák tetteinket-tőlünk függetlenül?

      4. Ha a világ eseményei előre meghatározottak, ezt csak azt jelenti, hogy kizárólag olyan események történnek meg, amelyeknek okai létrejöttek. Vagy létrejöhetnek olyan események is, amelyeknek nincs oka?

      5. Az okként ható események hátterében ugyanúgy, okok állnak, és megfelelő és elegendő ok nélkül nem történnek események. Vagy lehet, hogy rendszeresen csodák történnek, vagy isteni beavatkozás biztosítja szerinted, hogy némely esetben ne legyen szükség okokra egy esemény bekövetkezéséhez?

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.