Állati jól fest?

congoCongo (1954-1964) életének túlnyomó részét Desmond Morris, a jeles angol etológus, ismeretterjesztő és – nem mellékesen – festő laboratóriumában élte le. Pályája azzal kezdődött, hogy megkaparintott egy ceruzát, és rajzolgatni kezdett. Később aztán Morris ecsetet adott a kezébe. Élete során Congo több mint 400 képet készített. Ünnepelt sztár volt. Picasso képet vásárolt tőle, Miró pedig két saját képét cserélte el Congo egy művéért. Egyik képe láttán Salvador Dali így kiáltott fel: „A csimpánz keze majdnem emberi, Jackson Pollocké teljesen állati!” A 2005-ben a londoni Mayor Gallériában rendezett poszthumusz kiállításon egyik festménye 14.000 fontért kelt el. A Sunday Times műkritikusa alkotásait az absztrakt expresszionizmus lírai fajtájába sorolta.

congo_painting
Congo mellett más csimpánzok is készítettek képeket: Betsy és Kokomo, a baltimore-i állatkert lakói, és Cheetah, a visszavonult filmsztár is, aki Johnny Weissmuller partnere volt a Tarzan-filmekben. Sőt, festegető gorilláról is tudunk: Sophie Congóval együtt állított ki, jóllehet nem aratott akkora elismerést.

Vajon művészet-e az, amit Congo művel?

congo_painting_2Ha magukat a képeket nézzük, valószínűleg igen. Ha egy modern képtárban függő valamelyik alkotást kicserélnénk Congóéval, a nézők aligha rökönyödnének meg – legfeljebb ha rossz termet választanánk.

De ha a kép mögé nézünk, valószínűleg nem. Congo nem éppen olyan, mint a művészek. Nem viszonyul a festészeti hagyományhoz, ahogy a klasszikus és a modern művészek. Alkotásai nem kötődnek közösségének életéhez és szertartásaihoz, ahogy az őskori vagy a középkori művészeké. Az is kérdéses, hogy rendelkezik-e egyáltalán a művészet fogalmával.

Ha bizonytalanságunk okán inkább mások véleményére hagyatkoznánk, akkor elsőre az igenre hallanánk. Akinek a képeiből kiállítást rendeznek, akinek alkotásait olyanok vásárolják, mint Picasso, annak bizony művésznek kell lennie. Másodjára már gyanúsabbnak találnánk a dolgot. Az „A csimpánz fest” jó szalagcím, „A csimpánz papírokat ken össze” nem. A csimpánz festményeit el lehet adni, a csimpánz által összekent lapokat nem. Ami pedig Picassót, Mirót és Dalit illeti, lehet, hogy a kuriózumért rajongtak, nem a művészi értékért.

Egyszóval nem könnyű a válasz. Egyáltalán min múlik a dolog? A létrehozott tárgyon? A létrehozó szándékán? A befogadó közönségen? Hogyan lehetne a kérdést eldönteni?

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.