Nincsenek csodák?

Ugye úgy gondolod, hogy nincsenek? Soha senki se nem járt a vízen, nem támasztott fel halottakat, nem szaporított kenyeret és halat, stb. A tudomány és a hétköznapi tapasztalat kizárja ennek a lehetőségét. Ha ez így van, ez nem pusztán azt jelenti, hogy történetesen úgy esett, hogy senki nem tett csodát. Vagyis nem arról van szó, hogy például valaki járhatott volna a vízen, de valamiért elmulasztotta a lehetőséget, hanem hogy nem lehet a vízen járni, és pont.
Vagyis

(L) A csodák lehetetlenek.raise the dead

Vajon be lehet-e ezt bizonyítani olyasvalaki ellenében, aki szerint igenis történtek csodák? Az illető például erre hivatkozna, hogy megbízható szemtanúk tanúsítják, hogy

(V) Valamikor réges-régen valaki egyszer járt a vízen.

Nyilván azt gondolod, hogy a szemtanúk hazudtak, káprázott a szemük, túl sok bort ittak. Sajnos a szemtanúk rég halottak, s immár nem kérdezhetjük ki őket, ahogy az állítólagos vízen járót sem invitálhatjuk közénk egy röpke kísérlet erejéig. Így (V)-t közvetlenül nem cáfolhatjuk.
Szintén nem cáfolhatjuk arra való hivatkozással, hogy soha senki nem látta, hogy valaki a vízen járt volna, mert a csodahívő szerint valakik igenis láttak ilyesmit. Vagyis ha az emberi nem eddigi tapasztalatára hivatkoznánk, körben forgó módon okoskodnánk.

walk on waterKövetkezőnek megpróbálkozhatunk azzal, hogy (V) hamisságát egyedi megfigyelések a tudomány törvényei révén igazoljuk. Azt mondjuk: adottnak véve a gravitáció törvényét, az ember és a víz fajsúlyát, a nyomás, erő és felület összefüggését, az emberi talp alapterületét, valamint a víz felületi feszültségét, kiszámíthatjuk, hogy aki vízre lép, az elmerül. Ezzel azonban csak tovább toltuk a problémát, hiszen a csodahívő úgy érvelhet, hogy mivel (V) igaz, a tudományos következtetés valamelyik premisszájának hamisnak kell lennie.

Így nem marad más lehetőség, hogy azt (V)-t (L) alapján cáfoljuk. Mivel a csodák lehetetnek, a vízen járni pedig csoda volna, soha senki nem járt a vízen. Ebben az esetben viszont előfeltételezzük (L)-t, amit igazolni akartunk, vagyis okoskodásunk újra körben forog.

Ha az mind igaz, (V)-t nem cáfolhatjuk, ezért (L)-t sem igazolhatjuk. Gondolhatod ugyan azt, hogy nincsenek csodák, de ezt nem vagy képes alátámasztani. Ismeretelméleti szempontból semmivel sem vagy jobb helyzetben a csodahívőnél. Hiába vádolod a csodahívőt azzal, hogy hite megalapozhatatlan, ő ugyanilyen jogosan vádol téged ezzel. A te hited semmivel sem megalapozottabb az övénél. Vagy lehet, hogy valamit nem vettünk számításba? Te mit gondolsz?

3 hozzászólás

  1. fogkefe
    nov 19, 2015

    A probléma forrása a csoda definíciója.

    A vizenjárás képessége maximum a csoda fogalomhalmaz egy eleme, de nem fogalmazza meg, mitől tekintünk valamit csodának.

    Én képtelen vagyok a csodát mint fogalmat definiálni. De teszek egy két próbát:

    Csoda egy olyan jelenség, ami ellentmond a természet törvényeinek. Azaz olyan jelenség, ami a természet törvényei szerint lehetetlen, de mégis megtörténik.

    Nos ez mit is vonz magával? Mi következik ebből?
    Itt a probléma a természet törvényei meghatározásával van.
    Mikor mondjuk azt, hogy valami a természet törvényei szerint lehetetlen?
    Mi ugyan megfogalmaztunk egykét törvényt, de mi van akkor, ha ezek a törvények nem teljesek?
    Például az einsteini világkép szerint a kvantumhatások lehetetlenek, mégis megtörténik.
    Ezeket nem csodának tekintjük, hanem az einsteini törvények hiányosságainak bizonyítékainak.

    Magyarán ebből a def.-ből az következik, hogy csak akkor vagyunk képesek biztosan megállapítani, hogy valami csoda-e, vagy sem, ha képesek vagyunk megállapítani, hogy valami ellentmond a term. törvényeinek, amit csak akkor vagyunk képesek megállapítani, ha teljes bizonyossággal kijelenthetjük, hogy ismerjük az összes term. tövényt maximális pontossággal.

    Ilyen pedig sem most, sem a múltan, és valószínűleg a jövőben sem fog előfordulni.

    Így ha csodaszerű jelenséget észlelünk, akkor valószínűbb, hogy a törvények leírását kell megváltoztatnunk.

    Tehát olyan definíciót kaptunk, amely semelyik jelenségre se illik rá, és semmi haszonnal nem kecsegtet.

    Akkor második próba:

    Csoda meg nem ismételhető jelenség.

    Ezt a defet valahol máshol hallottam.

    Nah itt megint egy olyan fogalmat használtunk fel, amit nem volt szerencsés, hiszen megint nem tudjuk megvizsgálni.

    Történik egy csodaszerű jelenség. Miből állapítom meg, hogy nem megismételhető? Én nem tudom megismételni most, de ez nem jelenti, hogy más, máshol, máskor nem fogja tudni.
    Ugyanez a probléma.

    Amíg nem tudjuk definiálni a csodát, addig nincs értelme vizsgálni, hogy létezik-e.

    Valaki segítsen ki egy jó definícióval!

    • Maimonidesz
      nov 22, 2015

      (L) A csodák lehetetlenek.

      Ha (L)-t pontosan akarjuk érteni, akkor pontosabban kellene fogalmaznunk. Esetleg így:

      (L’) Minden olyan esemény, amely jelenlegi természettudományos ismereteink alapján lehetetlen, hogy bekövetkezzen, olyan esemény, amely, ha bekövetkezne, a “csoda” predikátum terjedelmébe tartozik.

      Némi tautológia-íze van a dolognak kétségtelenül. Csak az csoda, amelyet lehetetlennek TARTUNK, és esetleges bekövetkezéséről akarunk nyilatkozni. Az az esemény, amelyet lehetetlennek tartunk, az csoda, ha a lehetetlenség ellenére mégis bekövetkezik.

      A kulcs a “lehetetlenség”, pontosabban az, hogy milyen teória alapján lehetetlen egy esemény bekövetkezése. Lehetséges-e 6 nap alatt megteremteni az Univerzumot, a Világot? A Biblia alapján lehetséges, és egyáltalán nem csoda, hiszen Isten számára az lenne csoda, ha nem tudná megteremteni a Világot, pedig akarná…:-) Ugyanakkor természettudományos ismereteink szerint a Világ teremtése csoda, mert egy lehetetlen eseményről van szó, amely, HA IGAZ LENNE, csoda lenne…

      Utóbbi esetben akár el is hagyhatnánk a “csoda” szót. A lehetetlen események bekövetkezése lehetetlen.

      A “csoda” szót éppen olyan események jellemzésére használjuk kulturális értelemben, amelynek bekövetkezését lehetetlennek tartjuk ugyan, de amelyről némelyek azt állítják, hogy bekövetkezett. Érdekesség, hogy akik a lehetetlen esemény bekövetkezését állítják, maguk is lehetetlennek tartják valamilyen értelemben a bekövetkezett eseményt – ezért ők (is) csodának mondják.

      Az esetleges vita a csoda bekövetkezése körül zajlik mindig, és nem azon vitatkoznak, hogy az adott esemény tudásunk alapján bekövetkezhet-e vagy sem. Ez utóbbiban egyetértés van: mindkét oldal lehetetlennek ítéli a bekövetkezést, csak az egyik szerint ez azzal jár, hogy nem is következhet be az adott esemény, a másik oldal szerint ennek ellenére bekövetkezett az esemény – éppen ezért csoda.

      • fogkefe
        dec 18, 2015

        “Ez utóbbiban egyetértés van: mindkét oldal lehetetlennek ítéli a bekövetkezést, csak az egyik szerint ez azzal jár, hogy nem is következhet be az adott esemény, a másik oldal szerint ennek ellenére bekövetkezett az esemény – éppen ezért csoda.”

        Pont ezzel van a gond. Ha egy olyan jelenség történik, amit egyesek csodaként jellemeznek, és teljes bizonyossággal TUDOM, hogy megtörténik, akkor nem fogom úgy godolni, hogy valami olyasmi történik, ami lehetetlen, hogy megtörténjen.

        Hanem azt fogom gondolni, hogy valami olyasmi történik, amit eddig úgy gondoltam, lehetletlen, hogy megtörténjen. De tisztában vagyok a saját tudásom korlátjaival, így nem fogom azt vallani, hogy csoda történt.
        Ennyi erővel minden pillanatban csoda történik, maximum nem szerzek róla tudomást. Hisz a kvantumok szintjén rengeteg furcsaság történik, amik az általam és az emberiség jelentős része által ismert tudományos elméleteknek teljesen szembemennek.
        Valami egyszerre fény és hullám, ráadásul minden pillanatban milliónyi ilyen valami vesz téged körül, elemek később lépnek kölcsönhatásba, mint amikor létrejönnek, teleportáció, sorolhatnám.
        Ezek mind olyan dolgok, amik az emberek nagy része által felfogott törvények szerint lehetetlenek, de megtörténnek.

        Mégsem jön a pápa templomot építtetni, hanem pár tudós leül és kiagyal olyan törvényt, aminek már nem mond ellent.

        Jelenségek kreálják az emberi törvényeket, és nem fordítva. Ez az, ami miatt nem tudjuk a csodákat jól definiálni.

        Elképzelhető, hogy léteznek abszolút törvények, mert létezik valami végső realitás, amiből a jelenségek következnek, de mivel ezeket mi még nem ismerjük, így ezeket bevonni a definícióba/vitába értelmetlen.

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.