Mari és a paradicsom, avagy mi marad ki a fizikából

Mari zseniális tudós, aki valamilyen különös okból egész életét egy fekete-fehér szobában töltötte. Fehér tányérból, fekete evőeszközökkel szürke ételeket evett, fekete-fehér filmeket nézett, még a számítógépének a monitorja sem színes. Mari kutatási területe a neurofiziológia, közelebbről, ironikus módon, a színek észlelése. Mivel az internetenff laboratórium keresztül gond nélkül kommunikál kollégáival, nincs híján sem adatoknak, sem szakirodalomnak, s idővel mindent feltár a színek észleléséről, amely tág értelemben fizikai tudásnak lenne tekinthető. Tudja, hogy milyen hullámhosszú elektromágneses sugárzást érzékelnek az emberek színként, milyen hullámhossz milyen színnek felel meg, hogy milyen receptorsejtek vannak a szemben, s azok milyen hullámhosszakra érzékenyek, hogy hogyan jut el a receptorsejtektől az információ a látókéregbe, hogy pontosan milyen mechanizmusok révén alakul ki az a benyomás, amelyek révén az emberek a látott színekről nyilatkoznak, stb.

Miután mindent megtudott a színérzékelésről, ami fizikai, kiengedik a fekete-fehér szobából. Mi történik, amikor először pillant meg valami színeset, mondjuk egy paradicsomot? Nyilván nagyon elcsodálkozik, de számunkra ennél paradicsomérdekesebb az, hogy minden bizonnyal megtanul valamit újat. Most már tudja, milyen is pirosat látni. Azt természetesen eddig is tudta, hogy a paradicsom piros, mint ahogy azt is, hogy milyen neurofiziológiai jellemzőkkel írható le, aki pirosat lát. De ha valóban megtanult valami újat, akkor ez a tudás nem valami fizikaira vonatkozik, hiszen feltételeztük, hogy birtokában van a színérzékeléssel kapcsolatos teljes fizikai tudásnak. A fizikai leírásból ezek szerint valami kimaradt. Annak az állapotnak, amelyben valaki pirosat lát, nem csak fizikai jellemzői vannak, hanem nem-fizikai jellemzői is. Amiből az következik, hogy vannak nem-fizikai tulajdonságok.

Hogy félre ne értsük: az a tulajdonság, amelyről Mari tudomást szerzett, nem abban az értelemben nem-fizikai, hogy vizsgálata nem tartozik a fizika kutatási területéhez. Ez utóbbi értelemben a dinoszauruszok sem fizikaiak, hiszen a fizika szakosoknak nincs olyan tantárgya, hogy a Kvantumdinoszaurisztika alapjai. A pirosat látás azon jellemzője, melyről Mari a szobából kilépve tudást szerzett, abban az értelemben nem-fizikai, hogy nem fejezhető ki még a legbonyolultabb fizikai leírással sem. Valami olyasmi, ami fizikailag nem ragadható meg, és ezért  a dolgok másmilyen rendjébe tartozik. Vagyis, ha az érv helyes, van valami a szó szigorú értelmében nem fizikai. De biztosan helyes az érv? Na, mit gondolsz?

Frank Jackson nyomán

2 hozzászólás

  1. alala
    Sze 27, 2016

    Hadd kezdjem egy hasonlóval: Az orvostudomány (szinte) mindent tud pl. az alsó lábszár csont töréséről. Tudja, hogy hogyan, hány féleképpen tud eltörni,
    tudja, hogy a törött csont mit tud még tönkretenni a környékén, tudja, hogy lehet helyrehozni, hogy lehet gyorsítani az összeforrást, stb.
    Vagyis van egy nagyon részletes modellje a dologról. De arról nincs, hogy ez a páciensben milyen érzéseket kelthet. Ez nem is érdekli. A fájdalom “íze” sem.
    Persze a modellbe beletehették volna ezt is, de ez nem érdekli őket. Az érzéseket, a fájdalom lefolyását nem akarták modellezni. Amúgy az, hogy vki hogy éli ezt meg
    az szinte annyi féle, ahány ember, sőt még több is…

    Marinak is van egy szuper részletes modellje arról, hogy egy szín érzékelésekor mi történik az agyban. De arról nincs modellje, hogy ezt vki hogy éli meg, hogy illeszti be korábbi élményei közé, tapasztalatai közé.
    (Ez annyival is bonyolultabb, hogy a piros színt ugyanaz az ember akár minden nap máshogy élheti meg.) Mari erről nem is akart modellt.
    Persze erről is akarhatott volna, de ez vmi teljesen más: ahogy írtam, ez már az a szint, hogy egy új inger hogy integrálódik be korábbi ingerek és az azok következtében
    létrejött agyi strukturák közé.

    Az egyetlen kérdés tehát az, hogy tudnánk-e modellt alkotni ez utóbbira. Erre még néhány évtizedet (évszázadot?) még várni kell. De nekem nincsenek kétségeim afelől, hogy ez csak idő kérdése.

  2. titanopython
    jún 21, 2017

    Az, hogy Mari nem látott még pirosat, többségünk pedig igen, nem esik messze attól az esettől, hogy ugyan feketét már látott, de a fekete látásának szubjektív élménye sem ugyanolyan nála, mit másoknál. Tulajdonképpen még az sem eldönthető, hogy ugyanolyan-e vagy sem.

    https://en.wikipedia.org/wiki/Hard_problem_of_consciousness

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.