Az igazság – csak egy szó?

Az újdonsült PhD-k a doktorrá avatás során esküt tesznek arra, hogy „az igazság szolgálatára” szentelik magukat, a filozófusok pedig évszázadok óta vitatkoznak arról, amit Pilátus kérdezett Jézustól, hogy mi is az igazság. De biztos, hogy az igazság valami fontos dolog? Valami olyasmi, aminek „természete” van, amit a filozófiai vizsgálódás feltárhat?

Hasonlítsuk össze az alábbi két mondatot!

(1) A Mont Blanc 4808 méter magas.

(2) Igaz, hogy a Mont Blanc 4808 méter magas.

Mennyivel mond többet az ’igaz’ szót tartalmazó (2) a szót nem tartalmazó (1)-nél? Semmivel sem. Ez bármilyen hasonló viszonyban álló mondatpárra érvényes. Amikor azt mondjuk, hogy

igaz, hogy p (avagy ’p’ igaz)

semmivel sem mondunk többet annál, hogy

p.

            Ezzel a különös tulajdonsággal egyedül az igazság rendelkezik. Nincs egyetlen más  kifejezés sem, amellyel mondatból mondatot képezhetünk – ahogy (1)-ből (2)-t képeztük –, amelynél azt tapasztalnánk, hogy az eredeti és a képzett mondat pontosan ugyanazt mondja.

De akkor mi szükség van egyáltalán az ’igaz’ kifejezésre? Miért ne mondhatnánk ’igaz, hogy p’ helyett mindig azt, hogy ’p’?

            Először is azért, mert igencsak megnehezítené az egyetértés és az egyet nem értés kifejezését. Mondjuk meghallgatsz egy félórás előadást, és annak minden szavával egyetértesz.  Az ’igaz’ szó segítségével ezt könnyedén kifejezheted: „Minden, ami elhangzott igaz”. Az ’igaz’ szó nélkül kénytelen volnál az előadást szóról-szóra megismételni, ami bizony próbára tenné a memóriád, nem is beszélve a hallgatóság türelméről.

Másodszor, vannak olyan esetek, amelyekben a pompás memória és az angyali türelem sem pótolhatja az ’igaz’ szót.

(3) Minden, amit a pápa mond, igaz.

(4) Minden ’p vagy nem p’ formájú mondat igaz.

(3)-nál az a gond, hogy senki nem tudja pontosan a pápa mit mondott eddig, és mit fog még mondani; vagyis itt mondatok meghatározatlan sokaságáról van szó, amelynek elemeit nem lehet felsorolni. (4)-nél az okozza a problémát, hogy végtelen számú ilyen mondat van, s egyikünk sem él annyi ideig, hogy ezeket mind eldarálhatná.

Vagyis az ’igaz’ szót nem nélkülözhetjük. Ebből azonban nem következik, hogy az igazság valódi tulajdonság.

Hasonlítsuk össze az alábbi két mondatpárt!

(5a) A szilva kék.

(5b) A zafír kék.

(6a) Igaz, hogy Lajos lusta.

(6b) Igaz, hogy Kinga tündérszép.

(5) tagjai egyazon tulajdonságot, a kékséget tulajdonítják két különböző dolognak, és ennek a tulajdonságnak a két esetben (legalábbis részben) azonos a magyarázata. A szilva és a zafír azért kékek, mert adott hullámhosszúságú fénysugarakat elnyelnek, másokat pedig visszavernek. (6) tagjai szintén ugyanazt a tulajdonságot tulajdonítják két különböző mondatnak, ám a két mondat igazságát egészen másként magyarázzuk. (6a) azért igaz, mert Lajos így és így viselkedik, (6b) pedig azért, mert Kingának kedves vonásai vannak, jó az alakja, stb. A kékség tehát valódi tulajdonság abban az értelemben, hogy természete van: ha úgy tetszik, csak egyféleképpen lehet kéknek lenni. Az igazság ezzel szemben nem valódi tulajdonság: az igaz mondatokban nincs semmi közös, azon kívül, hogy igazak.

Ha helyes az iménti gondolatmenet, akkor az ’igazság’ pusztán nyelvi eszköz másként nem vagy csak nehezen kifejezhető tartalmak kifejezésére, és nem valamilyen „valódi” tulajdonságot fejez ki. Csak egy szó – bár igen hasznos szó. De akkor mi a csodára tesznek esküt az ELTE doktoranduszai? A filozófusok pedig mi a csodáról vitatkoznak? Na, mit gondolsz?

Gottlob Frege és F. P. Ramsey nyomán

1 Comment

  1. Yoda m.
    Már 7, 2019

    “Csak egy szó – bár igen hasznos szó.” Vagy nem hasznos. Hol hasznos, hol meg nem. Az “igazság szolgálata” is csak egy kifejezés. Ebből az “igazság” is csak egy szó. Igazából játék a szavakkal. De, hogy ősi mestereket idézzem: “A szavak nem a dolgok”. És ezt nem azért mondom, hogy igaz(!), mert hinni akarok benne, vagy mert valós, vagy vélt igazságtartalommal ruháztam fel önkényesen, hanem azért, mert megtapasztaltam.
    Ez az idézet amolyan gyökér féleség, mint amit nagy becsben kell tartani, soha el nem feledkezni róla. Ugyanúgy, mint ahogyan a termő fa gyökerére kell a leginkább vigyázni. Mert ha a gyökerekre nem vigyázunk (talaj elhasználódás, gyomok elburjánzása), akkor nem képes teremni semmit, vagyis elpusztul a többi része.
    Ugye, amikor a vastag platán fa lombjait mind levágták (mert útban volt), de a szárát 5 méter magasságig meghagyták (gyökerével együtt!)… nem pusztult el, hanem kapásból tudta, hogy ágakat, gallyakat kell növeszteni, ha élni akar. Ezt is tette. És azóta már lombos ágai vannak és él tovább, lélegzik és növeszti ágait tovább…
    A filozófusok is csak játszanak a szavakkal. De maga a köznapi ember is. Mert ilyeneket talál mondani pl: – Na, most aztán jól megszívattam magam! – Ugye?
    No, de kérdem én: Akkor most Ki szívatott meg és Kit? Mert én például nem vagyok ketten. Aki megszívatta magát az lehet, hogy kettős személyiség? Vagy lehet még többes is? Erre a pszichiáter kapásból rávágná a diagnózist: skizofrénia! Vagy talán mégsem mindenkinél?
    A nyelv csodaszép tud lenni… de igencsak tökéletlen kifejező eszköz, ha filozófusok kezdenek el játszani vele… A szavak NEM a dolgok!

Submit a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük