Állati jól fest?

congoCongo (1954-1964) életének túlnyomó részét Desmond Morris, a jeles angol etológus, ismeretterjesztő és – nem mellékesen – festő laboratóriumában élte le. Pályája azzal kezdődött, hogy megkaparintott egy ceruzát, és rajzolgatni kezdett. Később aztán Morris ecsetet adott a kezébe. Élete során Congo több mint 400 képet készített. Ünnepelt sztár volt. Picasso képet vásárolt tőle, Miró pedig két saját képét cserélte el Congo egy művéért. Egyik képe láttán Salvador Dali így kiáltott fel: „A csimpánz keze majdnem emberi, Jackson Pollocké teljesen állati!” A 2005-ben a londoni Mayor Gallériában rendezett poszthumusz kiállításon egyik festménye 14.000 fontért kelt el. A Sunday Times műkritikusa alkotásait az absztrakt expresszionizmus lírai fajtájába sorolta.

congo_painting
Congo mellett más csimpánzok is készítettek képeket: Betsy és Kokomo, a baltimore-i állatkert lakói, és Cheetah, a visszavonult filmsztár is, aki Johnny Weissmuller partnere volt a Tarzan-filmekben. Sőt, festegető gorilláról is tudunk: Sophie Congóval együtt állított ki, jóllehet nem aratott akkora elismerést.

Vajon művészet-e az, amit Congo művel?

congo_painting_2Ha magukat a képeket nézzük, valószínűleg igen. Ha egy modern képtárban függő valamelyik alkotást kicserélnénk Congóéval, a nézők aligha rökönyödnének meg – legfeljebb ha rossz termet választanánk.

De ha a kép mögé nézünk, valószínűleg nem. Congo nem éppen olyan, mint a művészek. Nem viszonyul a festészeti hagyományhoz, ahogy a klasszikus és a modern művészek. Alkotásai nem kötődnek közösségének életéhez és szertartásaihoz, ahogy az őskori vagy a középkori művészeké. Az is kérdéses, hogy rendelkezik-e egyáltalán a művészet fogalmával.

Ha bizonytalanságunk okán inkább mások véleményére hagyatkoznánk, akkor elsőre az igenre hallanánk. Akinek a képeiből kiállítást rendeznek, akinek alkotásait olyanok vásárolják, mint Picasso, annak bizony művésznek kell lennie. Másodjára már gyanúsabbnak találnánk a dolgot. Az „A csimpánz fest” jó szalagcím, „A csimpánz papírokat ken össze” nem. A csimpánz festményeit el lehet adni, a csimpánz által összekent lapokat nem. Ami pedig Picassót, Mirót és Dalit illeti, lehet, hogy a kuriózumért rajongtak, nem a művészi értékért.

Egyszóval nem könnyű a válasz. Egyáltalán min múlik a dolog? A létrehozott tárgyon? A létrehozó szándékán? A befogadó közönségen? Hogyan lehetne a kérdést eldönteni?

Hommage a hamisítónak

1945 májusában, alig pár nappal Hollandia felszabadulása után, a szövetségesek letartóztatták Han van Meegerent, a kevéssé ismert festőt és műkereskedőt, amiért segédkezett abban, hogy egy Vermeer-kép a nácik kezébe kerüljön. Letartóztatásának harmadik napján van Meegeren meglepő kijelentés tett: a Göring gyűjteményében talált kép nem Vermeer alkotása, hanem az övé. Ezt a nyomozók kezdetben csak kétségbeesett próbálkozásnak vélték a súlyos börtönbüntetés elkerülésére, különösen mert van Meegeren számos további, az elmúlt két évtizedben előkerült festményről is azt állította, hogy ő festette. Ezek között volt Vermeer szenzáció számba menő Emmauszi vacsorája is, melyet a korszak legkiválóbb szakértői is autentikusnak találtak, és amelyért a Rembrandt Társaság csillagászati összeget fizetett ki. Hitetlenségüket végül az oszlatta el, hogy a következő hónapokban Van Meegeren riporterek és szakértők szeme láttára készített el egy újabb, megdöbbentően autentikusnak tűnő Vermeer hamisítványt.

van meegerenHogyan vélekedjünk az Emmauszi vacsora esztétikai értékéről? Remekmű-e van Meegeren alkotása? Amit mindenki ugyanolyan Vermeer remekműnek ítélt, mint amilyen a Leány gyöngy fülbevalóval vagy a Levelet olvasó nő kékben, miért ne lenne remekmű? (Még Van Meegeren halála után is akadt szakértő, aki amellett érvelt, hogy van Meegeren hazudott erről a képről, és az valódi Vermeer.) Miért lenne valami kevésbé szép pusztán azért, mert nem egy híres régi mester munkája?

vermeer leány gyöngyfülbevalóvalTalán azért, felelhetnénk, mert a kép esztétikai értékét nem egyszerűen a vászon adja, hanem szerepet játszik benne az is, ahogy nézzük. Másként nézünk egy Vermeert és másként egy Vermeer-utánzatot. De miért is? Azért, mert Vermeerről tudjuk, hogy remekműveket festett? Akkor viszont a remekműveknek felismerhetőnek kell lennie anélkül, hogy tudnánk, kitől származnak. És ezzel visszajutottunk az eredeti kérdéshez: ami úgy néz ki, mint egy remekmű, miért ne lenne remekmű?

Egy másik lehetőség, hogy a remekművekben részben a művész eredetiségétvermeer levelet olvasó nő kékben csodáljuk. A művész alkot, a hamisító csak másol, ezért értékeljük többre az eredeti alkotásokat a hamisítványoknál. Van Meegeren esetében azonban ez a válasz nem hat meggyőzőnek. Van Meegeren nem létező képeket másolt. Az Emmauszi vacsora témaválasztása szinte arcátlanságnak tűnik, mert Vermeer nem festett vallási tárgyú képeket. De a stílust, mondhatnánk, azt van Meegeren mégiscsak másolta, nem teremtette, ennyiben tehát hiányzik belőle Vermeer eredetisége. De még ez sem stimmel tökéletesen. Az Emmauszi vacsora nagyon vermeeres, de nem egészen olyan, mint Vermeer más képei. Az arcoknak van egyfajta fotografikus minősége, amely némileg emlékeztet a korabeli fekete-fehér mozifilmekére. (Az egyik alak nagyon hasonlít Greta Garbóra!) Úgyis mondhatjuk tehát, hogy Van Meegeren továbbfejlesztette Vermeert.

Akkor Van Meegerent nem is annyira virtuóz hamisítónak, hanem méltatlanul el nem ismert festőnek kell tekintenünk?

Na mit gondolsz?

Nelson Goodman és Denis Dutton nyomán

Egy kiállítás képei és nem képei

Képzeljünk el egy kiállítást, melyen nyolc tárgy szerepel, köztük hat festmény, mégpedig a következők:

 


A Vörös-tengeren átkelő izraeliták

A művészt Søren Kierkegaard dán bölcselő leírása inspirálta. A kép azt a pillanatot ragadja meg, amikor az izraeliták már átkeltek, az üldöző egyiptomiak pedig már a vízbe fulladtak.

 

Kierkegaard hangulata

Ezt a festményt is Kierkegaard inspirálta, de nem a Kierkegaard leírta festmény, hanem a megjegyzés, melyet Kierkegaard a leíráshoz fűz, ti. hogy az ő élete is olyan, mint ez a festmény.

 

 

Vörös tér

Tájkép a híres moszkvai térről.

 

 

Vörös négyzet

Letisztult szuprematista alkotás, egyúttal tiszteletadás az irányzat alapítójának, Kazimir Szeverinovics Malevicsnek.

 

Nirvána

A keleti vallásokban a létezés örök körforgását, a szamszárát, lekicsinylői vörös porként emlegetik. Ez a mélyen metafizikus mű azt a gondolatot fejezi ki, hogy a nirvána, a létezés körforgásán túli, megvilágosodott, vágymentes állapot valójában egy és ugyanaz, mint a szamszára.

 

Csendélet

A művész Henri Matisse művészeti vállalkozását kívánja továbbfejleszteni és radikalizálni.

 

 

 

Gondolatébresztőként két további tárgy is szerepel a kiállításon, melyek azonban nem műalkotások.

 

Egy vörös ólommal megalapozott vászon, melyre Giorgione, ha megéri, minden bizonnyal egy Az alvó Vénuszhoz hasonló halhatatlan művet festett volna. De nem érte meg.

 

 

 

 

Tányéralátét az egyik kurátor háztartásából.

 

 

Ennyi a kiállítás. Hat festmény: hat különböző festmény, nem egyazon festmény kópiái, melyek már csak azért sem azonosak, mert különböző műfajba tartoznak. Két tárgy, amely nem festmény, jóllehet az egyiknek van némi művészettörténeti érdekessége. Mind a nyolc pontosan ugyanúgy néz ki.

 

Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet két ugyanolyan dolog közül az egyik műalkotás, míg a másik nem. Hogyan lehet két ugyanolyan dolog két különböző műalkotás?

 

Na, mit gondolsz?

 

(Arthur C. Danto nyomán)